9 stigma

ATEISTA FIÚ: félhomály és szeretkezés [álom]

– Ki akarom köpni – suttogta félhangosan.

– Már nem tudod. Már lenyelted.

A sarokban gubbasztott, a szoba derengő lámpafényénél, mely inkább hasonlított egy gyertya sárgálló megvilágítására, mint egy vakító neonégőre. Szeretett ülni a félhomályban és gondolkodni a hibáiról, amelyeket elkövetett. Számos ilyen véteknek definiált történés húzódott a teste mögött, az a milliónyi emlék, amelyet ki akart vetni magából, de nem tudott, nem volt rá lehetősége.

A megbánt bűnök továbbra is belülről marták, a tudat, hogy elkövette őket, már megengedett ennek ezt és annak azt, és ezen már nem lehet változtatni, a nyomorúságos érzés elérte, nem tudja leküzdeni.

– Fogadd el. Megtetted – nevetett a vele szemben ülő fiú.

– Megtettem.

Szomorú hallgatásba borult a csönd, az a hangos valami, mely mindig elkísérte a legmosolygósabb és a legsírósabb útjain is. Pár órával ezelőtt még nevetgélve vált meg a felsőtestét takaró vékony ingtől, pár óra múlva pedig, úgy éjfél körül, ha egyszer már nem bírja tovább az ücsörgést, zokogva fog hazáig futni.

A nyitott ablakon át beáramlott a nyár hársillata, az a balzsamos, akácéval vetekedő életérzés, mikor pezseg az élet, mikor szabadság van – és a szabadságot bánni kell. Meghűtötte a két meztelen testet az esti szél, de nem volt kedvük becsukni az ablakot. A becsukás egyet jelentett a függönyök behúzásával, akkor pedig nem láthatja az ég, hogyan remegnek, és hogyan ölelkeznek. A sárga csillagoknak mutatni kell, milyen a borongós lámpafény és milyen a vöröslő szenvedély. Az nem számít, hogy az utcai közvilágítás betakarja egy lepellel a világot, betakarja őket is.

Csók következett, ízeket cserélő csók. Fintorogtak, de azért jó volt.

– Ezt is ki akarod köpni?

– Akarnám – tűnődött.

– Miért csak akarnád?

– Mert a csókokat nem lehet kiköpni. Még nem hatolt belém, hogy kivessem.

– Értem.

Nem mozdultak. Már nem volt mit kipróbálni, ami nem ment volna túl a határokon. Vártak. Talán, hogy továbblépjenek, talán, hogy tagadólag rázzák a fejüket. Nem lehet, az már végképp bűn. Azt túlságosan bánnám.

Hangtalan szavak bujkáltak a sötét falak között. Szinte zsizsegtek, zuzmorogtak, hogy akarom, nem akarom, félek, nem félek, próbáljuk ki, megállok, ha nem akarod. Végül a két fiú megszólalás nélkül csúszott a másikhoz, olyannyira közel, hogy végül már egymás ölében ringatóztak.

Abban a pillanatban, hogy megérezte magában egy másik ember testét, látta magát, ahogyan küzd a bánatával, melyet saját maga okozott, látta, ahogyan egykor szidták és becsmérelték, mert nem volt olyan ügyes, mert különc volt, mert nem tudott másokkal azonosulni, még magával sem. Elképzelte, ahogyan Isten pálcát tör fölöttük. Előre látta, ahogyan szétválnak, ő könnyekkel a szemében felugrik, magára rántja a nadrágját, aztán elrohan és sír, sír, sír.

De nem így történt. Pár csók keretei között még a szerelme karjaiban elsírta magát a boldogságtól.

____________________________________________________

Anno kilencedikben a 12.-esek megkérdezték tőlem, igaz-e, hogy melegpornót írok. Nem, én romantikus meleg történeteket írok. Ja, hogy ez nem romantikus... Hupsz.💦

Igazából ezt a narancsos étcsokoládé ihlette, ugyanis kicsit gyenge a gyomrom, húst nem igen eszek, fél tábla HEIDI pedig túl zsíros nekem, csak épp hülye vagyok belátni... Imane is eszembe jutott közben, hogy ő mindig kiáll magáért, néha kicsit szélsőségesebben is. Ajjj, Sofianéval olyan édesek!

Ez az ateista, fiú szereplőnk egy álma annak a férfinek egy emlékéről, akit jelenésekben egy koncentrációs táborban lát. Aki miatt elveszíti a hitét Istenben.

Well, I love you all. Aludjatok jól helyettem is, én elhúzok magyarozni. ✨💜💛

(Amúgy ma voltam egy pályaválasztási napon, ahol rengeteget beszéltek a soft skillekről, például a kommunikációs képességeink fejlesztéséről. Mindenkinek, aki úgy érzi, ilyen téren van mit fejlődnie, ajánlom a hasonló programokat. Én sem a pályaválasztás miatt mentem, ellenben azért, mert ezen alkalmakkor egyetemi oktatók adnak tanácsokat, illetve van lehetőség kipróbálni magunkat kommunikáció terén feltehetően egy motivált környezetben, ami azért sokat hozzátesz, hogy tényleg informatív, fejlesztő és nem utolsó sorban élményszerű tapasztalokkal gazdagodjunk.)