Még mindig nem értem. Egyszer találkoztunk miért szeretne velem randizni velem? Ez biztos így megy?
Lassan odaballagtam az ajtóhoz majd kinyitottam. Nos kedves olvasók. Ez a nap indított el egy katasztrófa sorozat.
Emellett egy nagyon csodálatos nap volt. Egy lánynak egy fontos dolog történt.
-Kutyás lány, szia!
-Szia, Mason! Felicia vagyok!
Elkezdett halkan nevetni. Megöl a mosolyával. És szemeivel. Jézusom. Ez miért ilyen nehéz?
Izgulok. Morzsolgatom az ujjaim. A kezem izzad.
-Ő.. Izé... Maze... Akarom mondani Mason... Hát izé.. Van lent egy társalgó. Lemenjünk?
-Felicia. Nyugodj meg. Nagyon zavarban vagy és elég idegesnek tűnsz. -sasolt
Vettem egy nagy levegőt majd elindultam a lépcső felé. Mellém jött. Direkt nem néztem felé. Engem nézett.
Van benne valami elképesztő.
Leültem az egyik asztalhoz. Elém ült.
A társalgó mellett van egy kis büfé. Az eladó lányt ismerem már egy jó ideje. Nagyon jó barátnő félék vagyunk.
Borzalmas rossz a magán élete. A családja kitagadta azért mivel a párja nem vallásos. Emelett a párját 14 éves kora óta ismeri. 15 éves volt mikor teherbe ejtette. Kihordta a babát. Sam. Sam Rodríguez.
Megerőszakolták. Nincsenek rajtam kívül barátai, pénze is alig van. Még csak 26 éves. Olasz lány.
Serena Rodríguez. Hosszú fekete haja van. Elég telt lány. De nagyon okos.
Odamentem hozzá hogy kérjek egy szendvicset.
-Szia Sera. Kaphatunk egy szokásosat ?
-Felikém. Ki ő?
-Ez egy nagyon bonyolult történet Sera. Nem is fogom kifejteni.
-De.. Ez egy randi lenne? -mosolyogott rám aranyosan
- Hát. randiféleség
Odaadta a kedvenc szendvicsem. Két isteni fokhagymás pirítós között egy nagyon prémium minőségű sonka és sajt. És még pluszba egyszer rápirítanak. Vittem kettőt is. Ha esetleg Mason kérne.
-Nem tudom hogy éhes vagy-e de nekem ez a kedvenc szendvicsem. Neked is hoztam.
Az arca sápadt lett. Az az angyali mosolya eltűnt és a szemébe is bánat ült le. Egyszer csak egy duzzadt könnycsepp cseppent ki. Azt pedig követte még kb 3.
-Maze. Jól érzed magad ??
-A... Testvérem. Aurora Andrews. Ez volt a kedvence.
-Mi történt vele? -megkérdeztem még úgy is hogy eléggé egyértelmű volt.
-Beteg volt. Leukémiás. Nagyon fiatalon halt meg. Én is fiatal voltam ahhoz hogy felfogjam. Most 17 éves vagyok most se bírom felfogni. Én 12 voltam. Ő 7 volt mikor kiderült a betegség. Vallásos a családom ,rengeteget imádkoztam. Sokat tettem azért hogy meggyógyuljon egy teljes évig hittem abban hogy túléli. 8 éves születésnapja után 4 nappal. Otthon ültünk. Mesét néztem vele. Gyenge volt. Csak egy pohár vízért indultam el a konyhába. Az ajtóban álltam mikor azt mondta nyöszörgő hangon hogy Mason. Szeretlek.. Én is viszonoztam. Nem gondoltam hogy azért mondja mert az utolsó levegőjét veszi. Mire beértem a szobába. Már nem élt. Életem legnagyobb tragédiája volt. Te nagyon hasonlítasz rá Felicia.
Ide nem kelletek szavak. Én egy olyan vagyok aki nagyon hamar megsajnálja az embereket. Odamentem hozzá és megöleltem. Nem értem miért. De nagyon jó volt.
Elindultunk a kórház kis parkja felé.
Leültem az egyik padra ő pedig mellém. Megfogta a kezem. Ránéztem. Még mindig szuper helyes. Rámmosolygott.
-Felicia. Álomszép vagy.
Nem hittem el. Egy csővel az orromba, szép vagyok..
Csak nézett és én is őt. Pár perc múlva közelebb húzódott. Sejtettem mit akar.Nekem még ilyen soha nem volt.
Megijedtem, de hagytam magam. Megint megszólalt.
-Felicia. Tudom hogy még nagyon korai ezt mondanom. De megtetszettél.
-Komolyan? Ez egy vicc.... Ugye.? -reméltem hogy nem igaz mivel félek a kapcsolatoktól. Mindig is féltem.
-Ennyire borzasztó vagyok?-nevette el magát.
-Nem dehogyis
-Nem hiszek neked. Bizonyítsad!
-Mégis hogyan?
-Hagyd hogy megcsókóljalak!
Drága olvasóim! Nagyon köszönöm ha eddig elolvastátok! Remélem tetszik ahoz képest hogy ezt a részt elég gyorsan írtam. Ha tetszik koppints a csillagra! Köszönöm😘💕 🥀
