Az IOV múltja | interactive

01 | Indulás az IOV-ba!

Hajnal volt. Tipikus időzítés egy utazásnak. Főleg, ha ez egy olyan kiruccanás, amely egy országos verseny helyéhez vezet. Egy olyan megmérettetéshez, melyet senki se ismer. Az arany csapat tagjai izgatottan várták a versenyt. Veronikát az anyukája kísérte ki az iskolához, ahonnan majd elindulnak a versenyre . A szőke lány már nagyon várta, hogy elinduljanak. Az iskola előtt már ott állt Dávid és a telefonját bújta. Elbúcsúzott az anyukájától és a fiú felé fordult. Csak morgott egy szia -t és nem szólt többet hozzá, de a lány sem tett másképp. Ekkor megérkezett az igazgató, Kántor.
- Sziasztok! Nagyon jól áll nektek az arany! - dicsérte meg a gyereket.
- Köszönjük - motyogták a fiatalok.
- A többiek hol vannak? - húzta fel a fél szemöldökét az igazgató.
- Szerintem mindjárt itt lesznek - mondta Veronika - vagyis remélem - ezt már csak magába mondta ki a lány. Dávid Gergővel egész jóban volt, Dóri és Veronika pedig nagyon kedvelték egymást, ugyanis a két lány egy osztályba járt, és nagyon örültek, hogy nem egy ismeretlen emberrel kell majd együtt versenyezniük. Nemsokára betoppant Dóri, nyomában Gergővel. Üdvözölték egymást és a két fiú elkezdett beszélgetni, a lányok is elkülönültek.
- Hú,de jól nézel ki, Vera! - mérte végig a barátnőjét a lány. És ebben teljesen igaz volt. Az aranyos - szőkés színű hajához tökéletesen passzolt az arany melegítő és még a világoskék szeme is odaillett.
- Te sem panaszkodhatsz - viszonozta a bókot mosolyogva. Ekkor hirtelen begurult egy busz amire ez volt írva ; Iskolák Országos Versenye. Kántor igazgató a busz felé terelt a versenyzőket. Aztán hirtelen a homlokára csapott.
- Gyerekek! Várjatok még egy percet! A kísérő tanárotok mindjárt jön - mondta és sűrűn az iskola felé pillantgatott. Néhány pillanat múlva megszólalt a buszvezető.
- Gyertek fel, meg kell keresnetek egy borítékot, amiben benne van, hogy idén hol lesz a verseny - szólt oda a négyesnek. Gyorsan felpattantak és elkezdtek kutakodni. Dóra a bal oldali részt nézte át Dáviddal a jobb oldalit értelemszerűen pedig Veronika és Gergő. Az utólag említett fiú, hirtelen felkiáltott felmutatva a fehér borítékot. Megtalálta. Leszálltak a buszról és izgatottan állták körbe a megtalált tárgyat.
- Kibonthatom? - nézett kérdőn a társaira. Mindannyian bólintottak. Lassan kinyitotta és kihúzott egy lapot amin... A Balaton volt és egy táborhely 3 épülettel. Miután mindenki alaposan átnézte a képet kijött Kató tanár úr.
- Akkor indulhatunk is! - csapta a tanár össze a kezét, cuccait maga után húzva a bőröndjét felszállt a buszra.
- Jó versenyzést, gyerekek!! Remélem sikeresek lesztek! - búcsúzott el a diri.
- Köszönjük! -válaszolták egyszerre és követték a tanárjukat.

Dóri és Vera a bal oszlopba ültek, a fiúk pedig a jobba. Miután elhelyezkedtek mindenki rögtön a telefonjáért nyúlt, csak Katóbá beszélgetett a buszsofőrrel. Lányok az instát nézték és minden mutatós képet belájkoltak, a fiúk pedig sorozatot. Gergő egy fél óra után megunta és így szólt:
- Nekem tök jó, hogy a Balatonra megyünk, mert a nagyiék ott laknak - újságolta el vidáman.
- Mázlista - sóhajtotta Veronika. Én is szerettem volna ott rokonokat. Imádom a Balatont - terült el egy óriási mosoly az arcán. Úgy látszott, sokan örültek, hogy víz környékén lesz a verseny. Bár azt nem tudták, hogy így még nehezebb lesz teljesíteni a feladatokat...

Az út hamar eltelt. Mindannyian jól összeszoktak ,ezért sokat nevettek és jó volt a kedvük. Ekkor hirtelen megállt a busz és a sofőr így szólt:
- Megérkeztünk. Vigyétek a cuccaitokat, mindjárt jön a főszervező és elmond mindent - mondta. A buszból kiszállva megcsapta az orrukat a Balaton illata. A jó öreg iszap és a víz . Előttük egy hosszú móló terült el. Elindultak a vége felé majd a nádasból kiérve már maguk előtt csodálhatták teljes pompájában a Balatont.
- Én itt helyben beleugranék! - sóhajtott Dávid.
- Szint úgy! - nevetett fel Dóri. A móló végére érve azonban nagyon meglepődtek, ugyanis egy színes vízibiciklitengerbe érkeztek. Nyomban ki is szúrták köztük az arany színűt, mely mellett egy narancssárga pólós férfi álldogált. Feje vörös volt a melegtől és izzadt, valószínűleg régóta állhatott ott a napon.
- Na végre, hogy itt vagytok! A csomagjaitokat adjátok ide!- vette el tőlük a táskákat és a bőröndöket, majd elkezdte kioldani a vízibiciklit.
- A feladatotok egyszerű lesz. El kell, hogy tekerjetek a magyar zászlóig - itt egy kicsit távolabbi part részre mutatott - meg kell fejtenetek a rejtvényt és be kell jutnotok a kapun. A teljesítményeteket stopperrel mérjük. Ha nem tudtok bejutni vagy ti futjátok a legtöbb időt kiestek. - hadarta egy szuszra. Miután kioldotta a vízibiciklit megvárta míg az arany csapat beszáll ( Gergő és Dávid ült be tekerni ), majd belefújt a sípjába és elindította a stoppert. Dávid és Gergő roham tempóban tekerni kezdtek.
- Hé hé azért lassabban! Tartalékoljátok az energiát! - intett Dóri. 3 perc múlva már kissé lihegve és lassabban tekertek tovább, azonban mikor Dóri és Veronika felajánlották, hogy váltják őket visszautasítottak az ötletet.
- Még mennyi van? - állt fel hirtelen Dóri, azonban rálépett a lépcsőre és megcsúszott. Veronika utána kapott, de már késő volt. Dóri a vízbe esett, Dávid és Viktor azonban tekert tovább.
- HÉ! HAHÓ! ÁLLJATOK MEG! DÓRI BEESETT A VÍZBE!! - csapkodott hisztérikusan Veronika.
- Álljatok már meg ti idióták! Nem érdekel az idő, csak Dóri épsége!!!- sózott rá egyet Dávid fejére, aki erre nyomban megállt. Ekkor Veronika felállt a lépcsőről.
- DÓRII! DÓRA AZONNAL BUKJ FEL A VÍZBŐL!- üvöltözött tovább azonban Dóri nem akart a felszínre jönni. Hirtelen ötlettől vezérelve elrugaszkodott a vízibicikli széléről és a vízbe ugrott.
- Ezek mi a francot csinálnak?!?! Ki fogunk esni!!!! - morgott idegesen Gergő. Ekkor bukott fel a vízből Veronika és Dóri. Dóri röhögve, Veronika azonban méregtől vörös fejjel.
- Na azonnal másszál vissza a biciklire! - lökdöste Dórit. Miután a két lány visszamászott a bicajra a fiúk irdatlan tempóban tekerni kezdetek és pár perc múlva el is érték a magyar zászlót. Beparkoltak, majd Dávid kikötözte a biciklit. Előttük egy hosszú fa kerítés húzódott. Megálltak a kiskapu előtt, majd színes postaládákra lettek figyelmesek.
- Itt van! - kiáltott Veronika miután szemével kikereste az arany színűt. Benyúlt és kihúzott egy összehajtogatott levelet. Kibontotta, majd hangosan felolvasta: