Sokak mikor meghallják azt a szót hogy "anorexia" rögtön ezek a nagyon vékony csontból álló lányok jutnak eszükbe meg a hánytatás (ami megjegyzem bulémia de végülis sok köze van az anorexiához tehát.) Pedig az anorexia sokkal összetettebb ennél. A félelem ami bennünk van hogy megeszünk egy 20 kalóriával több ételt mint amennyit kiszámoltunk magunknak aztán persze órakat sírunk mert úgyérezzük hogy hirtelen felkaptunk 50 kilót.. Vagy hogy nem eszünk egésznap mert már rá se bírunk nézni az ételre és inkább elájulunk, hadjuk hogy abba maradjon a menstruáció, hadjuk hogy hulljon a hajunk, letörjön a körmünk. Persze nem arra gondolok ha valaki nem eszik egy nap akkor ezek a tünetek rögtön jelentkeznek hanem ha huzamosabb ideig rendszert csinálunk ebből visszafordíthatatlan végeredményt kapunk aminek nem fogunk örülni. De nem voltam ám mindig ilyen. 3 hónappal ezelőtt úgy ettem mint minden normális tinédzser sokat jártam mekibe, kfcbe, és bármennyi szémhidrátot kalóriát vittem be a szervezetembe nem érdekelt semmi , nem tulajdonítottam nagyobb figyelmet erre. Ne úgy képzeljétel el hogy egy 200 kilós malac voltam nem eddig sem voltam az összesen 50 kiló voltam amiból mára már csak 43 vagyok.. Szimplán nem éreztem magamat jól a bőrőmbe( egyébként most se érzem) és rengeteg koplalásnak lett ez az eredménye a menstruációm késik 2 hete a hajam is hullásnak indult DE fogytam 7 kilót. Mégsem vagyok magammal elégedett. Felfogadtunk egy személyi edzőt és otthon is rendszeresen edzek keményen. Szeretném ha látnék magamon változást. Nemtudom hogy eltudom e magamat valaha fogadni. Ez az egész nem a sajnáltatásra megy hanem szeretném megosztani veletek az eddigi tapasztalataimat.
És most térjünk rá az ételekre.
Napi 1200 kalóriát be kéne vinnem a szervezetembe viszont én ebből maximum 300-400 kalóriát viszek be ami nagyon egészségtelen is végtelenül kevés.
Persze nem zsíros és magas szénhidrát tartalmú ételeket viszek be magamba hanem igyekszek a 20-70 kalóriás ételekre törekedni pl: eper,málna és még egy csomó étel ami alacsony kalória tartalmú. Minden egyes ételt amit megeszek 10x átszámolom hogy biztos benne van-e a napi adagba és hogyha ezt megeszem hány kalóriánál járok. Már odáig jutottam hogyha ránezék egy ételre rátudom vágni hogy hány kalória. Cukrot egyáltalán nem eszek , sem csokit, sem semmit ami nagyon hízlal. Minden üdítőből ZEROt iszok már ha iszok egyáltalán üditőt mert a fogyást akadályozzák a mesterséges ízesítők amiket pl a coke zeroba van. Persze néha meg-megiszok egyet. Tejet, tejtermékeket nem eszek sajtokat sem viszont az egyetlen bűnöm a jegeskávé és a cappuchino. Kávé függő vagyok tehát szinte lehetetlen elengednem viszont nagyom odafigyelek a mértékre.
——————————————
Írói utószó:
Ez a könyv nem a fantáziám szüleménye tényleg ebbem a helyzetben vagyok és remélem hogy érdekesnek találtátok az első részt.
Xoxo deardevill
YOU ARE READING
Anorex Reflex
Non-Fiction"Minden egyes kalória után amit beviszek a szervezetembe elkap a bűntudat, nekem nem szabad ennem, ezt így nem lehet..."
