Békülős petting

755 45 5
                                    

+16

Úgy hiszem a cím elég árulkodó, de azért leírom, hogy ez a rész +16-os. Trágár szavak és egyéb tartalmak találhatók a részben, ezért csak saját felelősségre olvassátok!

UI.: Amúgy semmi olyan nincs benne, ami miatt izgulnotok kellene, de azért ezt illik kiírni az elejére. Ne izgassátok fel magatak nagyon, nem szeretnénk, ha a végén csalódnátok.

Jó olvasást! 😘😇😀


Hyunjin szemszöge:

Idegesen rángatom magam után állítólagos "szerelmem", aki minden erejével ellenkezni próbál, de én figyelmen kívül hagyom. Egy üres termet találva, belököm az ajtón, majd becsukva azt, nézek rá felbőszült tekintettel.
- Ez mégis mi volt?
- Nem volt elég egyértelmű? - kérdez vissza flegmán, megforgatva szemeit - ha nem vetted volna eddig észre az ignorálásom okát, akkor most láthattad élőben is!
- Tényleg? Ha olyan jó az új kis baratnőd - ejtem ki undorodva az utolsó szót - akkor miért állítottad át a becenevem? Ugyis csak egy köcsög vagyok, akit próbálsz elfelejteni!
- Hát igen, az vagy! De muszáj neked mindig megjelenni, és elronatni mindent...
Őszintén szólva fájnak a szavai, de ajkamba harapva tartom vissza nem túl kedves megjegyzéseim. Most nem bánthatom meg újra, muszáj beszélnünk, főleg a ma történtekről.

- Kérlek engedj ki - szólal meg halkan, lehajtott fejjel - Miért kínozzuk egymást még mindig? Hagyjuk egymást békén, hagyd hogy elfelejtselek, és tovább lépjek - mondandója végére felemeli fejét, majd szemeimbe néz. Hangja megtört, szinte könyörög nekem. Tényleg elszúrtam? Tönkre tettem azt az embert, aki a mindenem?
- Mit nem értesz meg azon, hogy nem tudok nélküled létezni? - nézek rá szenvedő tekintettel, és elkezdek felé haladni - Én próbálkozom helyrehozni a dolgokat, egy olyan dolgot amit nem is én csináltam, mert nem ÉN csókoltam meg Minheet, hanem Ő engem! - Jeongin elkezd hátrálni, majd beleütközik a tanári asztalba - És te erre mit csinálsz? Gyerekesen felszedsz egy csajt, akit mindenki szeme láttára "nagyfiúsan" lekapsz! - utolérve, a combja alá nyúlva ültetem fel az asztalra, terpeszbe igazítva lábait, hogy közéjük tudjak állni. Arcán zavar fut át, de hamar rendezve vonásait néz le rám.
- Talán kicsit lerombolom az egód, és végre rájössz, hogy nem vagy pótolhatatlan - tudom, hogy nem gondolja komolyan, ezért féloldalasan elmosolyodok - E-engedj ki... el kell indulnom, hogy időbe odaérjek a k-kisboltba - dadogja zavartan. Pontosan tudom milyen hatással vagyok rá, és ezt most ki is használom, de hogy ennél jobb kifogása nem volt...
- Az isten szerelmére! Könyörgöm, egyszer zárva maradhat az a kurva bolt! - csapok az asztalra, mire ő ijedten megugrik. Kezeimmel megtámaszkodok az oldala melett, arcunkat csupán pár centimérter választja el.

Nem gondolva a következményekre tapadok durván ajkaira, de nem sokáig élvezhetem a pillanatot, mert Jeongin mellkasomnál fogva taszít el magától.
- Megőrültél? Hagyj békén! - üvölti az arcomba, és ellökve kezeimet már éppen ugrana le az asztalról, de csipőjébe marva megakadályozom ebben. Tovább mozgolódik, de én mit sem foglalkozva ezzel elkezdem nyakát csókolgatni, majd a füléhez hajolok:
- Ha nem maradsz azon a formás kis seggeden, most mondom nagyon megjárod - harapok rá fülcimpájára, ami egy apró nyögést vált ki belőle. Apró puszikkal haladok fülétől egészen a kulcscsontjáig, míg ő szüntelenül püföl, ott ahol ér. Visszatérek a nyakához, ahol édes bőrére először csak apró puszikat adok, majd azokat felváltom nyálas csókokkal.

Megadva magát túr hajamba egy nyögés kíséretében, ami engem még jobban ösztönöz. Megkeresve érzékeny pontját veszem fogaim közé édes bőrét, majd megszívva azt jelölöm meg. Lejebb haladva hagyok nyomot polója alól kivillanó kulcscsontján is. Felrántva magához tapad erőszakosan ajkaimra, amit most cseppet sem bánok. Mindketten idegesek vagyunk, feszültek és végtelenül makacsak. Ez a csók más mint a többi...most nem én irányítok, mindketten küzdünk a dominanciáért. Jeongin lábait derekam köré kulcsolva húz magához közelebb, majd pólom alá nyúlva kezdi el simogatni hasfalamat. Csipőjén lévő tenyeremet fenekére vezetve markolok bele. Tettem egy sóhajt vált ki belőle, így leejtve állkapcsát mélyitem el csókunkat, megnyerve kis "harcunkat". Kezemmel szüntelenül simogatom, hol derekát, fenekét, combját, de ő sem tétlenkedik, kezeivel feltürve felsőmet vezeti át tenyereit lapockámra, amibe egy-egy intenzívebb érintésem hatására belekarmol.

Confusing FeelingsWhere stories live. Discover now