Confusing Feelings

"Barátom...?"

Felix szemszöge:
Valahogy csak ideértem...

Egy emeletes családi ház előtt állok, ami nagyjából négyszer akkora lehet, mint a mi lakásunk. Kelletlenül megnyomom a kapu melletti kis gombot. Pár perc elteltével kivágódik az ajtó és meglátom "megmentőmet", egy papucsban és laza melegítőben a kapu felé csoszogni.
- Mi tartott ennyi ideig? - nyitja ki előttem a kaput türelmetlenül.
- Tudod a buszok nem fény sebességgel közlekednek és nem volt kedvem hozzád rohanni! - sétálok be a kapun egyszerűen. Lehet, hogy félnem kéne tőle, de idefelé jövet eldöntöttem, hogy ha már itt kell szenvednem egész délután, nem fogom hagyni, hogy még keservesebbé tegye nekem.
Changbin egy lenéző pillantást vet rám, majd elindul befelé. Mikor belépünk a házba első dolgom, hogy felmérjem a terepet. Az előszobából egy nagy egybenyitott térbe lépünk, egyik oldalon egy amerikai stílusú konyha, másik oldalon pedig egy óriási nappali. Már most félek belegondolni, mennyi idő lesz ezt mind kitakarítani. Pedig ez még csak a földszint.
- Na, ne csak állj ott! Kezdj is magaddal valamit! - rakja le elém a porszívót. Fel se tűnt, hogy elment érte.
- Hol kezdjem? - ragadom meg az imént említett tárgyat, nagyot sóhajtva.
- Ahol akarod. Csak csináld! - veti oda, majd elindul a nappali felé.

Azt hiszem ezzel el is döntöttük, hogy hol kezdjem. Határozottan indulok meg a konyhába. Útközben megtaláltam az előre kikészített felmosóvödröt, a rongyokkal és tisztítószerekkel együtt.
Fél óra elteltével fáradtan indulok el, hogy letudjam a nappalit is. Bekapcsolom a porszívót és mit sem törődve a kanapén terpeszkedő Changbinnal, elkezdek takarítani.

- Máshol is ilyen gyorsan mozog a kezed?  - néz rám perverz fejjel, miközben elindulunk az emelet felé. Ezt a megjegyzését inkább meg se hallottam.
- Csak a hölgyek után - enged maga elé a lépcsőn. Sértődötten horkantok egyet, de azért elindulok. Miközben haladunk felfelé, mintha érezném az égető szempárt a hátamon... azaz remélem a hátamon. Kellett nekem felvenni ezt a szűk fekete farmert. Várjunk csak, miket gondolok én itt!? Hisz' a múltkor kis híján megvert. Inkább hamar letudom ezt az egészet és már megyek is haza.
Fent betessékel egy szinte teljesen üres szobába, majd miután kiosztja a feladatom, sarkon fordul és besétál a szemközti helyiségbe.
Jól van Felix, szedd össze magad! Koncentrálj a feladatodra! Az emelet nem olyan vészesen nagy, a fürdőt és a hálót amúgy se kell kitakarítanod. Csak csináld a dolgod, úgy előbb szabadulsz.

Nem tudom mi értelme van egy üres szoba kitakarításának, de azért hamar befejezem, majd kilépve a szobából megállok a szemközti ajtó előtt. Bekopogok, de nem érkezik válasz ezért, felbátorodva nyitok be. Amint kivágódik az ajtó, az eddig nekem háttal álló fiú felém fordul, így jól láthatóvá téve számomra meztelen felsőtestét, ami meg kell hagyni nem éppen rossz látvány. Sőt! Ha más emberek lennénk egy másik helyzetben, bizonyára szívesen elnézegetném kidolgozott izmait, de ebben a helyzetben erről szó sem lehet. Azzal a lendülettel, amivel pár másodperccel korábban kinyitottam az ajtót, most be is csapom magam mögött.
- B-bocsánat... - kiabálok vissza egyre forróbb arccal a folyosóról.
Várjunk csak! Miért is érzem magam kínosan? Hiszen semmi rosszat nem tettem. Ő hívott ide és ő volt az aki nem válaszolt, mikor kopogtam. De akkor is. Miért? Még arra sincs időm, hogy összeszedjem a gondolataim, már nyílik is mögöttem az ajtó.

Changbin szemszöge:

Felixet magam elé engedve haladunk felfelé a lépcsőn. Meg kell hagyni nem rossz látvány tárul elém... eddig is ilyen segg- ,akarom mondani feneke volt? Nem kevés emberrel volt már dolgom, de eddig az ő félgömbjei fogtak meg a legjobban. Többször kéne ilyen nadrágokat hordania. Miket beszélek én?! Hiszen ő csak egy kis stréber (lányokat megszégyenítően  jó testtel).Miután felérünk, beküldöm a még üres szobába, amit Jisungnak szánunk, majd sarkon fordulva bemegyek a szemközti szobámba becsukva magam után az ajtót. Sóhajtva dőlök neki, gondolataimba mélyülve. Kezd összezavarni ez a fiú. Éveken át nem foglalkoztam vele, most mégis egyre többet jár a fejemben.
Erőt véve magamon indulok el szekrényemhez, hogy átvegyem felsőmet valami itthonira.