A Fehér Albion [SZÜNETEL]

Hatodik rész: Életre - Halálra

Megindult a roham, Avalon hatalmas lendülettel közeledett a fiú felé, aki hirtelen nem is tudta mihez kezdjen. Izmait elöntötte a vér, az egész teste eltelt adrenalinnal és várta a közeledő ellenfelét.

- Már fel is adtad kölyök?! - kérdezte az éppen lecsapni készülő férfi. Ám ekkor Phoenix, megpróbált kitérni a kardcsapás elől egy gurulással, de a rutinos Avalon még így is elérte pengéjével. Szerencsére csak megkarcolni tudta, nem lett súlyos sérülése. Amint tovább fordult a bukfenc után, minden erejével futni kezdett, hogy egy kis menedéket találjon, ahol összeszedheti gondolatait. Tudta, hogy fegyver nélkül nem tehet semmit egy képzett harcossal szemben, de nem is mert találomra felvenni egy fegyvert az elhintett következmények miatt.

- Nem adtam fel, megnyugodhatsz, de most megváratlak, ha nem bánod. - mondta ezt egy vigyorral az arcán, amíg próbált teret nyerni kettejük közt.

- Öreg vagyok én már a fogócskához. - mondta, majd felvett a földről egy kést, és utána hajította. A fiú testét, mintha nem is maga irányította volna, úgy tért ki, a hozzá közelítő fegyver elől egy bámulatos reflex mozdulattal. - Nem is rossz - méltatta a férfi a korábbit. - Viszont nem vagyok már egy túlságosan türelmes ember. Légy férfi, vívj meg velem! - parancsolt rá. Ezt követően megforgatta kezében a kardot úgy, mintha az a hosszú penge súlytalan lenne.

- Az ember azt hinné, hogy ennyi idő és csata után türelmesebb vagy. - heccelte ismét ellenfelét. A fiú szerte nézett. Az előző produkciójával nyert annyi időt, hogy felmérje a csatamezőt, és körülnézzen a fegyverek között. Feltűnt számára egy egyszerű markolatú kard, mely tőle nem messze állt ki a földből. Tetszett számára, vonzotta őt, és úgy gondolta, hogy talán az lehet az ő fegyvere, azonban a fegyverhez a harcoson át vezetett az út. - De legyen akkor ahogy akarod, nem váratlak tovább. - majd ezek után megindult felé nagy sebességgel.

- Na végre, gyere! - mondta, s készült a közeledő ellenfelére. A fiú azonban futás közben egy maréknyi port vett fel, és ezt, amikor közelebb ért, a férfi szemébe próbálta dobni. Avalon viszont már ismerte ezt az elterelést, ezért kitért a porfelhő elől, és fordulásból tarkón ütötte a fiút kardja markolatával. Ő egy pillanatra el is vesztette eszméletét, de míg teste zuhant a föld felé, vissza is nyerte azt, és egy tigrisbukfenccel próbált újra elszakadni az ellenfele közeléből. Ez nem sikerült tökéletesen, mert mikor kezét támaszként letette, véletlenül belenyúlt egy földön heverő pengébe, ami elvágta a bal kezét. Amikor megérezte felszisszent, és a hátára fordult. Sok ideje nem volt gondolkodni, mert ez után közvetlenül mérte volna rá a következő csapást a férfi. A magasról érkező vágást úgy próbálta hárítani, hogy arrébb gurult, de eközben is több apróbb vágást szerezett testére a földön lévő fegyverek által. Két-három ilyen manőver után, már talpra tudott állni, és a kard felé vette az irányt. Mikor odaért hozzá, egy kicsit hezitálni kezdett, de végül a markolatára tette az ép kezét, és kihúzta a földből. Miután ezt megtette, nagy erőt érzet, de ezzel együtt fájdalmai is lettek. Úgy gondolta, hogy az erő mellékhatása, így nem törődött vele.