ANTROPOMORPH (Szüneteltetve)

EP 1

Remegve használom lábaimat futásra kényszerülve. Az utcák sötétek, s az engem kergető rendőrökön kívül egy árva lelket sem észlelek. Csak rohanok, amerre a szemem ellát. Nem érzékelek se senkit, se semmit. A távolba meredve iszkolok menedéket keresve, ám csak néhány kidőlni készülő utcai lámpa pislákol a koszos buszmegállók előtti navigációs tábláknál. A zsernyákok egymáshoz vágják az értelmetlen mondatokat, miközben engem üldöznek. Pechemre meghallom a rendőrsziréna hangját is. Ekkor befordulok egy vékonyka utcába, s reményeim szerint a kikötő felé veszem az irányt. Amint észreveszem, hogy a zsaruk lemaradtak, szó szerint beugrok egy kisebb sikátorba, a szemeteszsákok közé. Az egyik orrfacsaróan bűzlő, fekete zsákkal betemetem magam, s várok. Egy kis idő múlva újból meghallom az ismerős hangokat, de a legtöbbjük elmegy a szemétkupacokkal teli, apró hely mellett. Hallom, ahogyan a  vizes betonon kissé csoszognak, így biztosra veszem, hogy páran megálltak ennél a helynél.

- Hé, Jeongguk! Mi az? Talán szellemet láttál? Úgy nézel azokra a bűzbombákra, mintha még életedben nem láttál volna egyet sem. - kérdezte az egyik jókedvű biztosúr a másiktól, aki valószínűleg gyanakszik erre a helyre. Mivel nem látok semmit, ezért csak újból reménykedni tudok, de most abban, hogy elmenjenek.

- Nem tudom, Hyung, de itt valami bűzlik.. - válaszol a másik komoly hangnemben, mire a rendőrtársa felnevet. Öregem, örülj annak, hogy legalább van egy rendőr, aki helyetted is használja azt a csöpp eszét.

- Szerintem csak a szemetet érzed. - nevet továbbra is. Ha ilyen jó kedve van, akkor talán nem is izgatja, hogy amúgy el kellene kapnia egy embert.

- Hyung! Fejezd be! Körözés van folyamatban! Ha nem tetszik, amit csinálok, csak rohangálj a többiekkel! Akkor biztosan előbb meglesz! - emeli fel hangját Okoska, hiszen igaza is van.

- Rendben, de ne éjszakázz itt ezekkel. - válaszol komolytalanul az idősebb, majd hallom, ahogyan tovább folytatja útját. Oké, akkor várok egy kicsit, amíg elmegy a másik.

Néhány perccel később~

Szerintem már elment. Ekkor legurítom magamról az undi és büdös szemeteszsákot. Ezután lassan felállok, kinyújtózkodom és leporolom magam, majd káromkodok egy picit, mikor észreveszem az újonnan szerzett horzsolásomat a térdemen. Még a vér is csurog ki belőle. Nagyszerű! Felszisszenek, mikor hozzáérintem kezemet a sebhez, ám szemeim kitágulnak, mikor egy kezet érzek meg a jobb vállamon. Nem merek megfordulni, sőt, eszem ágában sincs.

- Ne segítsek? - kérdezte az illető. A hangja hasonlít... A fiatalabb rendőr? Mit keres ez még itt? Nem válaszolok neki, hiszen még mindig le vagyok fagyva. Most lebuktam. Nekem annyi. Remegek, mint a nyárfalevél, amit észre is vesz.

- Kérlek ne félj tőlem. - kéri halkan, mire a hasam görcsbe rándul, s elfog a sírhatnék. Nem akarok börtönbe kerülni.. - Nem szándékozok tenni ellened bármit is. - jelenti ki. Még mindig nem fordultam meg, viszont már nem annyira remegek. Másik kezét a bal vállamra teszi, s masszírozni kezdi azt a jobbal együtt. A kényeztetés alatt néhány félreérthető nyögés is elhagyta a számat, amit persze nem akartam, de ha az ember feszült akkor jól esik neki a masszázs. 
Hirtelen abbahagyja tevékenységét, s csuklómnál fogva húz ki a sikátorból. Most biztosan elvisz engem. Ekkor ajkaim megremegnek és nyelek egy nagyot, miután egy-két könnycsepp is utat enged magának. A fiú hirtelen megáll és szembefordít magával. Az arcát nem látom, mivel semmilyen lámpa nem világít a közelben, de még így is biztosra veszem, hogy állati helyes. Már mondanék neki egy bókot, hogy végre elengedjen, de helyettem ő szólal meg.

- Ne mondj semmit. - teszi mutatóujját ajkaimra. Nyelek egy nagyot, hiszen ő egy rendőr, és tőlük mindenki fél, nem igaz?- Segíteni akarok, annak ellenére, hogy el kell kapjalak. - bólintok egy aprót, ám még mindig nem értem, hogy miért teszi ezt. Engem le kéne csukni, mert szexuális erőszakot követtem el egy lányon. Erre ő meg azt állítja, hogy ezt nem akarja? Ez biztosan valamilyen vicc.