ANTROPOMORPH (Szüneteltetve)

EP 2

- Jeongguk.. - nyomkodom meg a vállát az említettnek, miközben a kanapé előtt guggolok. Mivel én nem szerettem volna egy ágyban aludni vele, ezért kitaláltam, hogy akkor a kanapén fogok aludni, de a kijelentésemre Mr. Krumpliorr fejvesztve menekült a nappaliba, hogy elfoglalhassa az ülőgarnitúrát.  - Jeongguk, Jeongguk, Jeongguk. - mivel nem reagált semmit, így még párszor eljátszottam az előbbi piszkálásom.

- Ahh... Mi van már...? - kérdi sóhajtva, miután felveszi az éjjeliszekrényről a telefonját, s megnézi az időt. Egy pillanatra lefagy, de végül lerakja az eredeti helyére a készüléket, majd újból beburkolja magát a takarójával. - Hajnali három van.. - nyammogja.

- Ha adok egy puszit az arcodra,  akkor hajlandó leszel felkelni? - kérdem tőle, miközben még mindig nyomkodom a vállát. Ekkor kidugja a fejét az általa létrehozott plédburokból, majd kíváncsian tekint felém. Ezután még egy ideig bámul engem, mire én abbahagyom tevékenységem.

- A számra kérem a puszit. - mutogat ajkaira, majd elkezd csücsöríteni.

- Rendicsek, de utána azonnal kelj fel. - teszem fel mutatóujjam, egyben arra utalva, hogyha nem teszi meg, akkor kénytelen leszek újra megnyomkodni. Talán még pöckölni is. Erre elkezdett gyorsan bólogatni, majd újra csücsöríteni kezdett. Gyorsan adtam egy puszit a kért helyre, majd hiper-szuper sebességgel lerángattam róla a plédet.

- Oké, Jiminie... Miért keltettél fel? - mormogta, miközben mocorgott egy picit.

- Nem tudok aludni.. - válaszoltam. Ő megállt a ficánkolásban és felült a kanapén, miután amolyan ez most komoly? fejjel nézett rám.

- Bocsika.. De légyszi énekelj nekem egy altatódalt! Vagy mondj el egy estimesét! Mindegy, hogy mit, csak legyen nyugtató hatású. - kérlelem, mire sóhajt egy nagyot, beletörődve sorsába.

- Ismerek egy dalocskát. Nagyon kedves számomra. Engem mindig megnyugtat. - dülöngél jobbra-balra törökülésben, miközben kezeivel tartja vádliainál testhelyzetét. A haja eszméletlenül kócos, s egy rózsaszín nyuszis pizsama van rajta. - Kezdhetem?

- Ne siesd el. - vigyorgok, majd felülök mellé én is a kanapéra szintén törökülésben. Ezután mosolyog egy picit, majd belekezd. Csukott szemekkel kezdi el dúdolni a már most tetszetős dalt, majd később a dalszöveget is hozzáteszi.

- Please don't see
Just a boy caught up in dreams and fantasies
Please see me
Reaching out for someone I can't see
Take my hand
Let's see where we wake up tomorrow
Best laid plans
Sometimes are just a one night stand
I'll be damned
Cupid's demanding back his arrow
So let's get drunk on our tears
And God, tell us the reason
Youth is wasted on the young
It's hunting season
And the lambs are on the run
Searching for meaning
But are we all lost stars trying to light up the dark? [...] - fejezte be. Őszintén, nagyon tetszett ez a dal. Jeongguknak pedig nagyon szép és gyermeki a hangja, mikor énekel. Teljesen magával ragadott ez a két dolog. Nem is tudom, hogy melyik tetszett a legjobban. Az én hangom az övéhez képest egy kutyagumi. - Ébren vagy még? - suttogja. Az előadás közben túlságosan átadtam magam a dallamnak, így fejem Jeongguk ölébe zuttyant.

- Nem... - mormogom, mire a fiú egy kicsit felhorkant.

- Akkor nyugodtan beszélhetek hozzád, miközben te alszol. Mivel nem vagy ébren, ezért nem félek, hogy tényleg hallani fogod. - mondja halkan, kissé dünnyögősen.

- Mit nem akarsz elmondani nekem? - kérdem félve.

- Lenne egy kérésem. Kérlek, ne bízz meg soha senkiben. Még bennem se. - mondja, miközben oldalamra simít. - A saját érdekedben. Lehetséges, hogy az az illető tönkretenné az életed.

- Ezt most miért mondod nekem?

- Ez egy tanács. A javadra szolgál. Holnap délelőtt tizenegykor indulunk, hogy elérjük a tizenkettes vonatot. Hidd el, Gwacheon nagyon jó hely. Az egyik barátom ott nevelkedett és csupa jó sztorija van a helyről. - vált gyorsan témát, kikerülve a kérdésem.

- Oké..

~A vasútállomáson

- Akkor... köszönök mindent.. - állok Jeongguk elé, majd megölelem. Miután elváltam tőle, egy hamis mosoly kíséretében fordulok meg, s indulok el a vonat ajtaja felé. Még mindig a tegnap esti, akarom mondani a mai beszélgetés vége pereg le előttem. Jeongguk valamit nagyon nem akar velem közölni.. - A fiú hirtelen karonragad, s visszahúz magához mégegy ölelésre. A hasamnál lévő karjait erősen tekeri derekamra, mintha az életben soha többé nem látna viszont. Egyszercsak a hátam mögé húzza mind a két karom, s éles csörgést hallva megérzek egyfajta hideget a csuklóimon. Elvéve az útitáskámat, Jeongguk megfogja hátul másik szabad kezével a csuklyámat, s a bilinccsel összefogott csuklóimra fogva indít visszafelé.

- Sajnálom Jimin. Túl hiszékeny vagy.