The Half Blood

I. Fejezet - Egyedül a tisztavérűek között

Misty szemszögéből:

2014. Január 20.

Egy erdőben vagyok, de nem tudom miért. Mászkálok ide-oda. Céltalanul bandukolok, de egy pillanatra egy csokor termet kezeim közé. Rózsák voltak. Hova mehettem? Nem tudom, csak haladtam és haladtam. Egyre hűvösebb és barátságtalanabb volt ez az erdő. Hirtelen észrevettem egy fehér alakot. Közeledtem hozzá akaratom ellenére, mintha nem én irányítottam volna testem. Csak mentem és mentem. Láttam, hogy az az alak egyre jobban egy emberre hasonlít. Közeledtem. Egy pillanatra megtorpantam, és égető szúró érzés fogott el.
-Anya?-nyögtem ki erőtlenül, de az alak nem mozdult
-Anya?!-feleltem még egyszer már könnyes szemekkel, de az alak még mindig nem mozdult.
Gyalogoltam tovább az ember felé, de egyre fájdalmasabb és nehezebb volt az út.
-Anya! Te vagy az?! KÉRLEK VÁLASZOLJ!-bőgtem el magam.-HIÁNYZOL!-eldobtam a rózsákat.
-Misty! Misty!-hallottam valaki suttogja a nevem, megfordultam, de sehol senki.
-Misty! Misty!- a hang egyre erősödött,amikor is...

***

-MISTY KELJ MÁR FEL!!-beleüvöltött a fülembe Layla a húgom.
-SZENT ATYAÚRISTEN!-riadtam fel.
-Na végre, hogy fent vagy! Már 30 perce ébresztünk.-jelentette ki
-Miért? Milyen nap van?-szóltam vissza nyűglődő hangon.
-Hmmm... Nem is tudom. Talán az első napod?-fejtette ki a húgom.
-MI?! Mennyi az idő?! - pattantam ki az ágyból rohantam a szekrényhez.
-8:30. - nyögte ki.
-Előbb nem tudtatok volna kelteni?!-szóltam vissza öltözés közben.
-Te nem keltél.-felelte és kiment a szobából.
A szekrényből kikerestem az egyenruhám. Egy fehér ing egy fekete blézerrel és egy sötét szoknyával. Hozzá tartozó kiegészítőket, volt egy bordó nyakkendő és egy térdig érő fehér zokni. Nagy nehezen összekötöttem a kendőt (plusz cifra szavak használata mellett).
Miután átvettem a ruhám gyorsan neki álltam a hajamnak. Egy egyszerű kettős parketta fonatot készítettem fekete tincseimből. Miután kész voltam felkaptam a csomagjaim és lefelé vettem az irányt. Felvettem a kabátom és a cipőm, utána rohantam apuhoz a kocsiba.
-Na készen állsz?-kérdezte meg tőlem.
-Igenis Kapitány!-feleltem.
-Ez a beszéd lányom!-mosolyogva  beszálltam az autóba. Nem tudtam el képzelni, hogy bentlakásos suliba kell menjek. Távol a barátaimtól. Nem rég költöztünk el, é
Az út rövid volt, de annál nyugodtabb. Elhaladtunk sok bolt, ház és fa mellett. Hó lepte a táj. Fehér tiszta hó. Fura volt egy picit, mert 9:20 kor még NAGY dugók vannak, de most alig volt egy-két autó.
Nagyon hamar ott voltunk. Kicsit félve, de kiszálltam.
-Na Misty! Nyugi! Menni fog! Itt van minden nálad. - gondoltam magam, közben apu felé vettem az irányt, aki éppen szedte ki a csomagjaim a csomagtartóból. Odamentem, hozzá és segítettem pár dologban, majd elindultunk befelé. A kapu gyönyörű volt. Mozaik mintás boltív. Az ajtó fából volt, tölgyfa, és tele volt faragva mindenféle mintával. Magasan helyezkedett el a teteje. Özönlöttek rajta az emberek ki meg be. Mi is bementünk az iskola területére.
Az suli belülről régies volt és enyhén sötét is. A falak tele voltak festményekkel, repedésekkel és régi tapéták maradványaival. Az a kevés fény, ami beszűrődött az is színes üvegen keresztül jött. Bámultam az egész aulát, valami csodálatos volt. Apám már igazgatóinál várt, szóval oda mentem hozzá.
-Itt vagyok!-mondtam apámnak.
-Akkor gyere!-felelt vissza.
Bementünk a szobába. Egy kellemes takaros kis hely volt. Bordó falak voltak arany díszítéssel és egy-két festménnyel. Középen az igazgató ült a 18. századi  stílusú asztalában és székében.
-Jó napot kívánok!-köszöntem illedelmesen, és leültem a székre.
-Jó napot!
-Jó reggelt Ms.Young!- felelt vissza-Itt vannak a papírok az órákról, a szekrényed helyéről és a kollégiumhoz való papírok is.
-Köszönöm!-átvettem a lapokat és hallgattam a további mondandókat.
-Mivel félvér vagy nagyon nehezen tudtunk dönteni, arról, hogy a természetfeletti osztályba vagy az emberek közé rakjunk. A döntésünk, pedig, hogy mehetsz a természetfeletti társaidhoz, de lesz melletted egy tanár, aki majd erősebbé tesz.
-Rendben.- álltam fel helyemről.- Köszönöm!-indultam az ajtó felé.-Viszlát!
-Viszontlátásra!-köszönt el apám is.
Kimentünk az igazgatóiból és így szólt   apu.
-Na én megyek lerakom a csomagjaid a szobádba. Kérlek, ide adnád a koli lapokat?-kérlelt.
-Pillanat.-előkerestem a dossziémból a papírokat-Tessék!
-Köszi. Na menj órára!-szólt vissza,majd megindultunk mindketten az ellenkező irányba.
Mázlimra az elsősöknek és a másodikosoknak később kezdődik az órájuk. Szóval nekem nem 9 kor kezdődött az órám, hanem 10 kor. Nézzük! Milyen óráim lesznek?
-Képesség irányítás
-Harc gyakorlat
Átlagos
-Telepátia
-Asztrológia
Úgy tűnik nem én vagyok az egyetlen varázserővel rendelkező lény.
-Tesi
Te jó ég! Vajon miért van külön tesink, ha van harc gyakorlat?
-Különóra
Az csak 1 órás! Jaj de jó! de legalább megtanulom azt csekély erőm használni. Utálok félvér lenni néha. Komolyan ezzel együtt majdnem minden nap 11 órám lesz.
No mindegy. Inkább térjünk vissza a sztorihoz.
Mentem a folyosón, kerestem a termet, ahol lenne az óra.
-"Első emeleti 13-as terem" Hmm... Hol van egyáltalán a lépcső?!-néztem a lapot és morogtam magamban.-Komolyan, ha a szerencsétlenségért fizetni kéne, már milliárdos lennék!-folytattam a morgást.
Gyalogoltam tovább. Egyre kevesebb ember volt a folyosón, ezzel egy időben egyre idegesebb lettem. Ez az épület egy labirintus. Ez így nagyon nem lesz jó!
Áthaladtam pad dombokon, festmény völgyeken és repedések rengetegén mire meg sikerült találni azt a ku... Khm.. Mármint ret... MONDOM MÁRMINT azt a csodálatos mesebeli lépcsőt.
Megnéztem mennyi az idő.
-9:58... Jaj mamám! Oké most nyugi nincs az olyan messze.-nyugtattam magam. Végül is megtaláltam a termet és még a csengetés előtt 1-2 másodperccel be is értem. Kerestem egy szimpatikus helyet ahova le tudtam ülni. Akik körülöttem voltak, tudomást se vettek rólam.
-Oké nem vettek észre! Ez jó!-gondoltam magamban.
Bejött a tanár. Kezdte volna, az órát, amikor megszólalt egy vörös hajú lány az előttem lévő sorból.
-Tanár úr!
-Igen Eruka?-kérdezte meg egy könyvet lapozva. Gondolom a névsort szerette volna ellenőrizni.
-Az, hogy lehet, hogy nem szóltak nekünk, hogy egy új osztálytársunk lett?-kérdezte meg a tanártól, aki egy pillanatra lefagyott. Persze az osztály összes tagja, csak úgy dobálózott mindenféle kérdéssel.

"-Mi?
-Ez Komoly?
-Ezt honnan veszi?!
-Uh, ha tényleg igaz, akkor remélem egy srác!"

-Jó csendben lenni! Igazad van Eruka. Szóval ma jött egy új diák az osztályotokba. Szerintem ide bent van már.-gyorsan körbe pillantott, majd újra meg szólalt. - Te ott! Hátsó sor az ablak felőli oldalon!-mutogatott, hogy - Gyere ki!
-Ohm.. Igenis.-félénken kibaktattam a táblához.-Szóval a nevem Misty Young, -kezdtem neki halkan.- 15 éves vagyok. - már indultam volna vissza amikor újra megszólalt a tanár.
-Na nana! Többet!-mondta nyugis hangon.
-Mit mondjak?
-Hobbi?
-Animézés.
-Család?
-Apámmal és húgommal élek.
-Faj és vér színe?

-Boszorkány és lila.-kicsit meghökentem azon, hogy minek kell neki a vérem színe, de annak ellenére elmondtam. Erre egy szóra viszont az egész osztály ledöbbent nézett, még a tanár is felkapta fejét, és a meglepettséget olvastam ki arca vonalaiból. Egy lány volt aki nem volt meglepve az, pedig az a Eruka lány volt. Nem tudom miért, de ez egy picit nyugtalanító volt számomra. A termet körülölelő csendet egyre jobban váltotta fel a sutyorgás moraja.
-Ilyen se történt velünk az elmúlt 200 évben, hogy egy félvér ebbe az osztályba kerüljön.-halkan motyog a tanár.-Ez..Ez lehetetlen!