Egy gyönyörű hétfői nap virrad a horizont felett, s láthatóvá teszi a sok mosolygó arcot. Ne tessék meglepődni, kérem. Nincs természetesebb dolog annál, ha mindenki jókedvű egy hetőfi reggelen. Egy újabb lehetőség arra, hogy az emberek egy egész héten át társadalmuk hasznára lehessenek. Hát kell ennél több?
NN20300 volt csak boldogabb mindenkinél, hiszen végre iskolába mehet és teljes egészében részese lehet az okatatási rendszernek.
Felszáll a buszra, csomó idegen leendő diák, tolonganak a szűk helyeken mint szardíniák a konzervdobozban.
Eszébe jut mennyi új barát veszi körül, és milyen szerencsés, hogy ekkora tömegben utazhat. Szép az élet, hiába.
Mindeközben NN39898 ugyanazon a buszon ül és szégyenszemre nem örvend az őt körbevevő nagy tömegnek. Komoran magába fordul és számolja a másodperceket a megérkezésig.
Itt egy kicsit félbe kell szakítsam a történetet, hogy egy fontos megjegyzést tegyek. Ismét elnézést kell kérjek, mivel ilyen kiábrándító és szégyenteljes magatartású személyek akadnak majd még történetünkben. Ne engedjék, hogy ez megbontránkoztassa önöket!
Szóval. Hol is tartottam? Óh igen. NN42424. Őt is lényeges megemlítenem, mivel egy olyan tévképet épített ki maga köré, miszerint képes gondolkodni. Nos igen, sajnos ilyenek is akadnak, de nyugalom, pánikra semmi ok, az oktatási rendszer minden vészhelyzetre felkészült.
A kerekeken száguldozó szardíniáskonzerv nagy robajjal leparkol. Mindenki számára egyértelmű, hogy a rozsdás motor is ezt a csodás reggelt ünnepli ezzel a szívmelengető hanggal. A diákok kiszállnak, odakint már vidám felnőttek várják őket tárt karokkal, élen az igazgatónővel. Magas, vékony termetével, őszes, tökéletes kontyba fogott hajával tiszteletet ébreszt mindenkiben. Kerek szemüvegét előszeretettel tolja fel orrán, miközben izgatottan magyaráz.
Mögötte áll a határozott tanári kar, akiket minden gyermek csodálattal néz, ahogyan tanításra készen felsorakoztak.
A 20300-ás azt sem tudja mihez kezdjen magával örömében, alig várja már, hogy hallhassa az egyedibbnél egyedibb előadásokat. Előbb viszont meg kell ismerkedjen a helyszínnel, mely tagadhatatlnul szemet gyönyörködtető Zöld rét, épületkomplexummal körülölelve. Szemközt, a tanárok mögött egy a középkort előidéző emeletes épület, borostyánnal felfuttatott falak, hatalmas ablakok. Baloldalt egy valamivel újabb korból származó, díszes építmény, úgyszintén több emeletnyi magas. Jobboldalt pedig, hölgyeim és uraim, korunk építészetének gyöngyszeme, az egyszerű, szabáloyos téglatest alakú, üvegből és műanyag bevonású fémből készült magas épület, hatalmas ablakokkal.
- Itt előttetek, kedveseim, a hamis tudás szárnya éktelenkedik – cseng az igazgató hangja, mindnenki bámulattal hallgatja pattogó hanglejtését – Csupa csúnya és rossz dolog van benne, mind renkdkívül veszélyes a lelki békétekre. Természetesen nyugodtan bemehettek, hiszen mindnyájan szabadok vagytok, de a következményekkel élnetek kell.
Végignéz a rémült arcokon, megnyugvással tapasztalja, hogy elérte a várt reakciót.
- Aggodalomra semmi ok, ha nem lépitek át küszöbét, védve maradtok.
Megnyugvó sóhajtások.
- Azt mondják ez régen kolostor volt – hajol oda a „gondolkodó" 42424-es az ámuló 20300-áshoz. Találkozik tekintetük, az utóbbi kedvesen elmosolyodik és illedelmesen tudatja meglepődését, mire az előbbi unottan vállat von és kiköpi szájából az undorító rágógumit. Hallatlan!
NN39898 csendben állt mögöttük, hallgatta a beszégetést, viszont ismerve a helyes illemet, nem szólt közbe.
Az igazgatónő pedig folytatja mondanivalóját, felvilágosítja az érdeklődő társaságot, hogy baloldalt található a tanároknak kiszabott hely, ahol természetesen csak végszükéség esetén szabad őket zargatni de ugyebár ezt meg sem kell említenie egy ilyen jól nevelt társaságnak, stb stb. Jobbra pedig az iskola épülete, a három közül egyértelműen a legszebb, a műanyag korszakot joggal dicsőítő épületben vannak a tantermek és a diákok szállása az emeleten, az alagsorban pedig az étkezde. Ezt követően illedelmesen elbúcsúzik, és átengedi a csoportot helyettesének, aki máris elkíséri a vidám csoportot szállásukra.
