Miraculous - A szerelem bonyolult

Február 19. - Szerda

Ahh. Kábé ennyit tudok mondani a mai napról. Még mindig hatása alatt állok annak a sokknak, ami hétfőn ért. Egyszerűen még mindig nem tudom túl tenni magam azon, hogy Adrien Kagami-ba szerelmes. Nem tudom, hogy járnak-e, de ha nem, akkor remélem, hogy nem is fognak. Ugyebár most egyre többször vannak együtt, mert a szülők is közelebb vannak. De ez hadján, mivel ők a két legjobb vívók (gyerekvívó) nálunk, ezért márciusban valamikor mennek egy versenyre. Együtt! Az egész kiborító. Elvileg kapnak kettő-kettő pluszjegyet, hogy meghívhatnak valakiket a nézők közé. A családtagok automatikusan részt vehetnek. Nem tudom, hogy Adrien kit fog meghívni. Persze, Nino-t meg fogja, de hogy ki a másik ember, arról fogalmam sincs. Azért reménykedek, hátha én, de kétlem. Ma reggel a suliba kicsit késve toppantam be. Igazából nem voltam az első órán, de anya igazolta, mivel szüksége volt rám a pékségbe. Valamilyen sütit sütöttünk, aminek ezelőtt még nem tudtam a receptjét, de már okultam. Így sikeresen ellóghattam a tesimet. Szóval mikor beértem az iskolába, rögtön megmutattam az ofőnek az igazolásom, és nagy nehezen el is fogadta, de kérte, hogy többször ne legyen ilyen. Ezután Alya-nak is elmagyaráztam.
- Na és mi van a hősöddel? - érdeklődött a dolog felől. Tegnap elmondtam neki, hogy mi volt az üzenetben, de ő csak azt mondta, hogy ne pánikoljak. Hogy tudok most nem pánikolni?
- Hogy érted, hogy mi van Adrien-nel? - értetlenkedtem. - Hát, van.
- Mi az? Nem beszéltél vele? - csodálkozott, de nem igazán értem, hogy miért.
- Neeeem. Dehogyis. - feleltem.
- Pedig reménykedtem benne. Nézd, ott jön! - mutatott a folyosóra, ahol Adrien tartott a terem felé. Ekkor hirtelen előkaptam egy könyvet, úgy tettem, mintha nagyon érdekes lenne. Ekkor Rayan megszólalt mellettem.
- Khm, Marinette... - szólalt meg, én meg felpillantottam rá. Ekkor Adrien elment a padom mellett. Huh. - Ma nincsen törink.
Majd rámutatott a könyvre. Én is lenéztem. Ú, basszus. Tiszta égés.
- Hehe... tudom, csak nagyon imádom a törit, és szeretem olvasgatni. Nagyon! - próbáltam javítani a helyzeten.
- Az októberi tananyagot? - Honnan tudta, hogy ezt októberben vettük?
- Pe-persze. Úgy imádom a törit, mint Adrien-t... Mámint téged! Vagyis... azt akartam mondani... hogy szeretem a történelmet! - égtem tovább. De gáz.
- Ezt már említetted. - nevetett ki. Teljesen úgy, mikor Adrien nevetett amikor rámcsukódott a fekete esernyője. Szinte már vörös volt a fejem miatta. Ekkor egy hang megszólalt: ,,Nem, Rayan csak egy barát!".
- Hé! Nem illik másokat kinevetni! - próbáltam kiállni magamért, de csak rontottam a helyzeten.
- Igazad van, én inkább együtt nevetnék veled! - kacsintott rám. Már nem tudtam mit mondani, ezért inkább csak elkaptam a szemem róla, és előkészítettem a fizikát.
- És hallodtad, hogy új cukrászda nyílt nem messzem az iskolától? - szólalt meg újból.
- Igen, tudok róla, de nem köpésnyire van azért. - válaszoltam unottan. Nem igazán esett még le akkor, hogy mire utal Rayan.
- És voltál már ott? - folytatta a fekete hajú srác.
- Nem. Általában házi készítésű sütiket szoktam enni. - feleltem. - Mivel pékek a szüleim, ugyebár.
- Pedig kipróbálhatnád. - nézett mosollyal a padjára, majd rám pillantott. - Gyere délután velem, én szívesen meghívlak.
- E-engem? Most? Mármint délután! - csodálkoztam.
- Kihez beszéltem eddig? Persze, hogy téged! Na benne vagy?
- Hát ömm... persze... vagyis... attól függ... - gondolkodtam a válaszon, de úgy látszott, hogy ő helyettem már eldöntötte.
- Szuper. Akkor majd találkozunk.
- Mintha ma már nem találkoznánk. - motyogtam, a kelleténél kicsit hangosabban.
- Hát nem fogunk. - szedte össze a cuccait.
- De hát még van hátra öt óránk! - reklamáltam.
- És? - vonta meg a vállát. És? Mi az, hogy és? - Ja, nem csípem a fizikát se a nyelvtant ami ma lesz. Hazamegyek. Szia! Ja, és ha keresel, az Eiffel-torony közelében keresek gördeszkázásra alkalmas helyet.
- Mi? - kérdeztem vissza, de ő már elment. Elment! Azért ez komoly. Gyorsan odamentem Alya-hoz.
- Komolyan? Csak úgy lelépett? - kérdezett vissza Alya is mikor felvázlatoltam neki a történteket. - Nyugi, csajszi, csak tudja mit csinál.
- Jó, de én nem tudom mit csinál! - tiltakoztam.
- És? - legyintett Alya. Megint ez az és! Utálom az egyszavas kérdéseket. Egyszer csak megszólalt a csengő éles hangja. Kellemetlenül beültem az üres padba, majd a tanár is bejött az órára. Rögtön szemet szúrt a mellettem lévő üres hellyel.
- Hol van Mr. Fournier? - kérdezte, majd körülnézett a teremben. Szemöldökét összeráncolva rám nézett. - Marinette? Mint padtárs, tudsz valamit róla? Mert én úgy tudom, az első óra ideje alatt az iskolában tartózkodott és részt vett a testnevelés órában.
- Háát... igazából... nem lóg. Vagyis nem helyes. Mármint nem mondta! - tuszkoltam ki magamból a szavakat.
- Biztos? Gondolom nem tudjátok, hogy Rayan miért most került ide. - kezdett bele. Óvatosan megráztam a fejem, mert úgy éreztem, ez főleg nekem szólt. - Rayan-t eltanácsolták az előző iskolájából.
Ezt nagy csönd követte. A csend után mindenki halkan sugdolózni kezdett. Körülnéztem magam körül, és hangfoszlányokat próbáltam megérteni.