Elveszett Önuralom // Drarry FF

2. Az indulás napja

Harry és Hermione még azóta sem békültek ki. Szúrós pillantásokat váltottak ha esetleg találkoztak, és átkokat motyogtak maguk elé nyugtatásképp. Ron pedig hiába próbálta oldani a feszültséget, az annál inkább fokozódott. Malfoy nagyon örült hogy a hármas kettészakadt, és minden sarkon tett rájuk valami gúnyos megjegyzést, vagy eljátszotta ahogy Granger elmegy és leül Neville mellé. Harryt ez egy kicsit szórakoztatta. De a világért sem vallotta volna be.

Hamarosan el is érkezett Harry indulásának napja. Úgy érezte mintha csak tegnap lett volna hogy McGalagony elhívta őt óra elején. Bepakolta hát bőröndjét, bezárta Hedviget a kalitkájába és mély álomba szenderült. Álmában végre túlesett az egész versenyen és... Megnyerte!

                                *

Eljött hát a nap, amit Harry a legkevésbé sem várt. Az indulás napja. A bőröndjével és Hedviggel együtt lement hát a vonatmegállóba, ahol év elején leszállt hogy elkezdje ezt az évet. Akkor még fogalma sem volt róla hogy innen is fog felszállni méghozzá külföldre... Egyedül. Egy utolsót még lepacsizott Ronnal majd a csomagjaival együtt elindult. Az összes fülke tele volt kivéve egy, amiben egy szőke mardekáros gubbasztott. Draco Malfoy. Nem akart hinni a szemének Harry. Miért pont vele kell utaznia? Igaz hogy nem egyedül kellett akkor lennie, de akkor még Pitont is jobban elviselné maga mellett. Bár ez azért erős túlzás volt. Benyitott hát a fülkébe, majd az elképedt szőkére nem is figyelve felrakta csomagját a poggyásztartóra.

- Te meg mit keresel itt Potter?! Mész vissza a mugli rokonaidhoz?

- Nem Malfoy, képzeld versenyre megyek! De te biztosan hazamész! Otthagytad tán az apuci feliratos pelusodat? - vágott vissza.

- Nagyon vicces, kacag a májam! És képzeld ÉN IS oda megyek! - pattant fel helyéről.

- Szuper! Remélem különszobába leszünk és nem kell az idióta megjegyzéseidet hallgatnom! - vágta le magát Harry, és dühösen bámult ki az ablakon. Nincs itt öt perce sem de máris felhúzta az idegeit. Nem tudta mégisd hogy fogja kibírni Malfoyjal ezt az egy hetet.

De ahogy így közelebbről is megszemlélte nem is olyan ronda Draco mint amilyen a lelke. Már nem zselézte a haját mint alsóban, és a testalkata sem kisfiús. Sőt férfiasabb lett.

- Tényleg így gondolod Potter? - Malfoy ajkai gúnyos félmosolyra húzódtak.

- Mióta tudsz te legilimentálni?? - ijedt meg Harry.

- Tavaly óta - vonta meg a vállát a szőke.

- Ne merj mégegyszer a gondolataim között turkálni!

- Miért mi lesz akkor? Megütsz?

- Akár.

- Jajj ugyan már! Nem vinné rá a griffendéles lelked! Ahoz te túl... Hogy is mondják? Ja megvan! Jószívű vagy - úgy mondta ki ezt mintha a gondolatától is írtózna hogy ő valakivel is kedves legyen.

Harry nem szólalt meg. Próbálta a mardekáros tekintetét kerülni mivel ugy gondolta hogy a szemkontaktus miatt tud a fejébe férkőzni. De mikor belenézett abba a szürke szemekbe olyan... Olyan de ja vu érzése volt ahogy a franciák mondanák.

- Mióta tudsz te franciául Potter?

- Megmondtam hogy mássz ki a fejemből!!!!!

- J'éprouve des sentiments pour vous.

- Laissez - moi la paix - vágta rá az első mondatot ami az eszébe jutott.

Ez után egy ideig csend telepedett a két fiú közé. Nem szóltak egymáshoz csak néha néha elkapták egymás pillantását. Harry végül megunta a semmittevést ezért elővette a kviddics évszázadait és elkezdett olvasni. Draco hitetlenkedve meredt rá. Nem fogja itt ölbetett kézzel nézni ahogy Potter olvas ő meg unatkozik. Gondolt hát egyet és szinte kitépte Potter kezéből a könyvet.

- Hé! Add vissza! - kapott utána Harry de túl későn.

- Lássuk csak! Mit olvas a híres Harry Potter! - csukta be a könyvet, majd megnézte a borítót. - A kviddics évszázadai.

- Nahát Malfoy! Tudsz olvasni?

- Igen képzeld tudok mert a szüleim megtanítottak rá - hangsúlyozta ki Malfoy a szüleim szót.

- Nem érdekel! Add vissza!

- Minek? Úgy is mindjárt odaérünk! Azt tanácsolom tedd el mert nem foglak megvárni.

- El is teszem! - kapta ki a kezéből Harry majd visszatette bőröndjébe. De alighogy le akart volna ülni a vonat egy hatalmasat fékezett és ő Malfoyra borult.

- Nahát Potter! Ne vonzódj hozzám azért ennyire mert még a végén azt hiszem meleg vagy - lökte arrébb.

Harry dühösen és szégyenkezve kelt fel a földről. Még mindig érezte Malfoy mentolos illatát, ami az esés következtében az orrába kúszott. Levette végül bőröndjét és Hedviget a tartóról majd Malfoy háta mögött elindult ő is a vonat végében lévő ajtó felé.

Már kb tíz perce küzködött hogy hogyan tudná levenni a bőröndöt mikor Malfoy végül megszólalt.

- Na jó.... Segítek - ment oda, de mikor megfogta a bőrönd toló részét véletlenül hozzáért a keze Harryéhez, amit egy kis ideig meg is fogott de azonnal elengedett. - Mi ütött beléd? - gondolta magában mérgesen.

legipotter is elkezdett egy Drarryt! Úgyhogy azt is olvasni XD❤️❤️❤️