Minden nélkül

1.

A fehér falon lógó óra hangos kattogása töltötte meg a diákokkal teli termet. Fekete maszkom feljebb húztam arcomon. Egy fekete maszkot hordok, hogy arcom rejtve maradjon a kíváncsi szemek elől.
-Louis már megint nem írtál semmit a dolgozatra.-vinnyogott Mrs.Davson.
-És?-adtam meg szűkszavú válaszom.
Pink magassarkújával mellém tipegett és elém csapta az üres lapot.
-Amióta Max eltűnt, te is mentél vele.-húzta fel állát a banya.
Mindenki megdermedt és rám nézett. A levegőben már-már tapintható volt a feszültség.
Utáltam magam, amiért Max eltűnt. Utáltam érte a szüleit, mert már lemondtak róla. Utáltam a tükörben látni a meggyötört arcom. Utáltam érte mindenkit.
-Miért kell ez miatt bántani? Nem ő tehet róla és nem kell feltépni a sebeit, mert nagyon rossz lehet neki.-mondta Harry az egyetlen barátom.
-Harry kérlek ülj le.-utasította a nő.
Felálltam és középső ujjam feltartva mentem ki. Lassan sétáltam végig a visszhangzó folyosón. Minden egyes léptemnél erősebben szorítottam meg táskám pántját.
-Szia.-sietett mellém a fiú.
-Mit keresel itt?-förmedtem rá, talán kicsit túl durván.
-Kizavart a tanár.-vigyorgott. Vagy fél fejjel magasabb nálam, barna fürtös haja és smaragdzöld szemei vannak. Arca markáns, nem túl széles. Szempillái vadítóan hosszúak.
Testalkata karcsú, izmos, de vékony.
-Nem a te hibád.-morogtam.
-Ezt egy pasas mondta, hogy adjam át.-halászott elő egy borítékot.

Halott

Csak ennyi állt a lapon.
-Ki adta?-torpantam meg.
-Nem tudom. Azt mondta neked adjam.-vonta föl szemöldökeit.
Mellém lépve elolvasta, majd lehajtotta a fejét.
-Ez mit jelent?-nyögte ki.
-Ha tudnám...-léptem ki az épületből.
Ez meg mit jelent? Ugye nem...?
Szaladni kezdtem. Csak rohantam és rohantam.
Nekimentem egy férfinak, de arcát nem láttam.
-Elnézést!-futottam tovább.
-Louis Tomlinson.-állt elém egy srác. Velem egymagas, volt, vörös haja és barna szemei ijesztően hatottak.
-Ki vagy te?-majdhogynem köptem felé a szavakat. Elmosolyodott.
-Nem emlékszel? Kiraboltál minket.-fintorodott el, mintha csak egy véres rongyra nézett volna.
-Nem fogok veletek verekedni.-néztem hátra, ahol még ketten álltak.
Mindenki a fejét lehajtva sietett el mellettünk, így elkerülve a bármiféle érintkezést a készülő bunyóval.
-Nem fogsz?! Mert most nincs itt a haverod? Ja bocsi. Ő eltűnt. Lehet, hogy éppen kínozzák, vagy megerőszakolják a véres testét és azon imádkozik, hogy haljon már meg. Vagy már a föld alatt pihen valahol.-Max arca ugrott be.
-Mindig velem leszel, ugye Lou?
-Mindig. Ha nem leszek ott, akkor a szívedben leszek.
Könnyek gyűltek a szemembe, ahogy megláttam Max nevető arcát, ami teli volt sebbekkel, könnyek áztatták arcát, szája lefelé görbült.
-Azt mondtad itt leszel!-hallom, ahogy kiabál.-Segítség!-esik térdre.
Egy ütést éreztem arcomon, de nem bírtam mozogni, a szívembe maró fájdalomtól megbénultam.
-Na mi van?-röhögött képembe.
~Faszfej~gondoltam, de akkor jött a következő ütés.
Amikor már kiszórakozták magukat, elmentek. Otthagytak a földön összegörnyedve, összeverve.
Két kéz nyúlt felém, majd gyengéden felemelt. Kezeimet átvetette vállain és hátán húzott.
Valaki...megmentett?