Szőrnyeteg az erdőben

2. fejezet

- Sziasztok!- köszönk és leülök a szokásos helyemre.
- Jó reggelt álomszuszék!- köszönt a bátyám piszkálódós hangsúllyal a hangjában.
-Jó reggelt neked is- köszönök ugyanúgy majd mind a ketten felnevetünk.
- Remélem finom lett. Lehet hogy egy kicsit megégett? Vagy valamit kihagytam?
- Nyugi anyu, semmi baj! Biztos hogy finom lett.- nyugtatta a bátyám, lágy hangjával anyát. Olyan jó hallgatni. Mint egy angyal hangja. Az egyém pedig olyan rekedtes, mint egy öregasszonyé!
- Na, térjünk a tipikus kérdésre... ki mit álmodott?- szólt apa. Minden reggel megkérdezi. Ez már csak egy megszokás. Hallom hogy még mindig esik kinn az eső.
- Én nem emlékszem.-mondta anya. Ő sosem emlékszik.
- Én azt álmodtam, hogy a hugica, magas sziklákról ugrál lefele a tengerbe.- mondta a bátyám és közben közelebb hajolt hozzàm.
- Ezt csak mondod!- nevettem el magam vele együtt.
- Na akkor jövök én!- szólt izgatottan apa- Egy nagy függóny előtt áltam és váratlanul széthúzódott előttem. Hatalmas színpadon áltam és... és...! Tippeljetek, mit csináltam?- közben izgatottan ugrált a széken.
-Fogalmunk sincs.- mondtuk egyszerre a bátyámmal, unottan.
-Énekeltem!!- ezzel felugrott a székből, meglökve az asztalt.
- Arnold!- rikkantott anya
- Jajj, ne haragudjatok. Egy kicsit beleéltem magam.
- Na, most mindenki egyen. Gyerünk!

Ezután a reggelink elég csöndesen telt.
Sokat szemeztem Benjivel.
-Izlett mindenki?- kérdezte anya.
- Finom volt.
- Igen anya.
- Igen.

Ezután mindenki bevonult a saját szobájába. Apa kiment az utcára.
- Gyertek! Ezt látnotok kell!- kiáltott apa mély hangja, és mindenki kirohant.

Bocsi hogy ilyen rövidek csak még bele kell jönnöm.Remélem tetszik!
😊