Szőrnyeteg az erdőben

3.fejezet

Kirohantam a szobámból. Futottam. Megijedtem hogy valami baj van, de szerencsére nem.
- Mi történt?- lihegtem.
- Találtam egy érdekes felhívást. - szólt higgadtan apa. Most már megnyugodtam.
- Miről szól pontosan? - kérdeztem izgatottan.
-Arról hogy van egy hatalmas szörnyeteg az erdőben. Érdekel mindenkit?- kérdezte apa. Ahogy végignéztem mindenkin látttam mindenk bólogat, pont mint én.
-Igen! Mikor indulunk? Remélem nem sokára! Megyek és felöltözök olyan...olyan..  harciasan! Egy pi...
-Várjatok! Pontosan milyen szörnyeteg? - kérdezte anyu aggódva.
Apu ránézett a felhívásra, elkezdte olvasni. Visszanézett anyura és megvonta a vállát.
- Tyű! Ezek szerint bárki írta, elég szűkszavú volt. - mondta félig nevetve a bátyusom.
- Egyátalán nem vicces! - idegeskedett anya - Mi van ha valami átkokat szóró boszorkány! Elátkozza valamelyikőtöket és nevethettek!
- Nyugi, annál mi ügyesebbek vagyunk!- szóltan boldogan.
-Hát legyen. Öltözzetek át!- azzal mindenki elindult a saját szobája felé.
Amikor visszamentem, még mindik hallottam  az eső megnyugtató hangját. Gondoltam kinyitom az ablakom, mert mindig friss illat száll eső után/közben a levegőben. Így hát kinyitottam. Ezután a nagy ruhásszekrényem ajtaját nyitottam ki és kiszedtem minden lehetséges ruhát. Aztán eszembe jutott, hogy szoknyát nem szerecsés húzni több okból. Pár perc gondolkodás után végül kiválasztottam egy fekete rövid nadrágot és egy testhez tapadó fekete hosszú ujjú pólót. Mire kimentem mindenki készen volt. Anya egy hosszú nadrágot húzott, rövid ujjú pólóval.Apa ingbe volt mintha valami ünnepre készülnénk. A bátyám pedig barna nadrág, fehér póló, hosszú, kék köpennyel.
- Végre indulunk?- idegeskedtett apa.
- Mehetünk!- szólaltunk meg majdnem egyszerre.
Ahogy kimentünk látszott anyun, hogy ideges. Odasétáltam mellé és megöleltem. Végül kiértünk az erdőhöz, ahol elvileg a szörnyeteg volt.
-Váljunk szét!- szólt apu bele élve magát.
-Csak óvatosan! - szisszentet fel anyu.
- Menjek veled hugi?- kérdrzte őszinte mosollyal az arcán a bátyám.
- Nem kell, köszi! - és ezzel nyomtam egy puszit az arcára.
Már sétáltam egy ideje, de semmi. Gondoltam megfordulok megkeresni apuékat, amikor hallottam valamit.