letters to a dead girl » styles | magyar fordítás

negyedik levél

Kedves Tix!

A nap melegítette a bőrömet, miközben a fűben ültem, leengedett vállakkal. A fülhallgatón keresztül Coldplay üvöltött a fülembe, a gyerekek játszottak. Betűk voltak az eszembe vésve, a mondatok képeket formáltak a fejemben.

Egy mondatot írtam a naplómba; "Van egy házam teli idegenekkel és egy elmém tele barátokkal."

Mikor felnéztem láttam egy fiatal férfit felém közeledni.

Angyalian nézett ki, ahogy a hosszú, barna fürtjei keretezték mandula alakú arcát, tenger zöld szemei pedig elvesztek gondolataiban. Sosem láttam még egy ilyen gyönyörű embert ennyire közel, de mégis annyira távol, ennyire elveszettnek mégis összeszedettnek, ennyire kisfiúsnak és férfiasnak egyszerre. Fehér ing borította izmos testét, amin keresztül ráláthattam bőrére. Fekete farmer ölelte körbe vékony lábait és egy pár fekete csizma. 

Látott engem?

Mintha percekbe tellett volna, hogy egyik lábát a másik elé tegye. Sétálás helyett olyan volt, minthogyha Isten megajándékozta volna őt a repülés képességével. Más emberek is figyelték őt, éreztem. Az egyik kezét végigvezette a haján, és esküszöm Tix, láttam amint néhány lány majdnem elájult.

'Oh sajnálom.'

Észre sem vettem, de olya közel ért hozzám, hogy rálépett a kezemre. Meg sem éreztem a lábát a kezemen, csak a gyönyörű részleteit tudtam bámulni.

Aztán eltűnt. A szemeimbe nézett egy-két másodpercig, majd elviharzott, tudomást sem véve a létezésemről.

'Semmi baj.' motyogtam lényegében senkinek. Aztán egy csípést éreztem a jobb kezemen, de hozzáfogható sem volt a csípéshez, amit a szívemen éreztem.

Ismét egyedül voltam.