Az embereket furák.
Egyszer szívtelenek és undorítóak, máskor pedig a kedvesek és udvariasak.
Csak ülj le két percre! Gyere ide mellém!
Látod? Nem? Hogy hogy? Hát nézd meg jobban!
Na és most? Igen. Én is pont ezt látom.
Láthatatlanok vagyunk.
Te és én. Észre sem vesznek.
Nem vagyunk veszélyben és nincs is semmi bajunk de gondolj bele... Ha most úgyan itt egy hajléktalan ülne aki éppen haldoklik.... Pontosan.
Észre sem vennék.
Mert csak a készülékeket bámulják és ha véletlenül ránk is néznek arra gonoldnak: "Mekkora hülye ez a kettő"
Vagy ha például a hajléktalanra gondolunk: "Uristen! Biztosan a drog vagy a pia miatt csúszott le ide. Megis érdemli hogy ott üljön!"
Most már elmehetsz Gyerünk!
Kellj fel!
Menj innen és éld tovább az életed. De soha ne felejtsd el azt amit mondtam.
Ha értetted mire céloztam... Nem? Tessék elmagyarázom: Ha a padlóra kerülsz láthatatlan vagy.
Ne hagyd hogy te esetleg valaki más is az legyen.
Tegyünk ellene!
Csak te meg én!
Tudunk rajta változtatni...csak hinned kell benne.
[2019.02.10]
(saját)
