Ha az ember öregszik, az emlékezet önvédelmi rendszere apránként éppúgy felmondja a szolgalatot, mint testének többi része, és egyszer csak kisérteties biztonsággal idéződnek fel helyszínek, arcok, események. Pasztellszínűvé fakult emlékek felragyognak, színeik ismét élethűvé válnak, a hangok eredeti tisztaságukban szólalnak meg, nem vegyül már beléjük az idő múlásának repedten kongó visszhangja.
[passz]
