A Falkámé A Szívem!

17. Apa?!

"belefurta a fejét a nyakamba, s úgy nyomott el minket az álom."

Mikor én kellőképpen kialuszkáltam magam, felöltözve lementem, hogy csináljak magamnak egy kávet. S azután kimenten az udvarra és a kávé kíséretében az alfákon kezdtem el gondolkodni.

Mi van ha erősebbek nálunk? Mi van ha meghal Ash?! Ha Amy? Ha..Oli..vagy..Marci?! Azt én sem élném túl...

-Szio babu. - Köszöntött Amy, viszont a gondolatmenetem megszakítása miatt, rohadtul megilyedtem...de.. Ki nem amikor azt hiszed egyedül van?:P

-Jobb reggelt.

-Baj van?

-Nem. Semmi. Dee.. Van 1 cigid?- nem szoktam cigizni, viszont akkor nagyon jól jött volna.

-Nem, de neked nem is kell...-Mondta aggódó tekintettel, viszont én csak legyintettem egyet.. Egyszer mindenkinek kell, nem?:)

Felmentem a szobánkba, s ekkor láttam, hogy Ash már nem alszik..Elkezdtem fejemmel keresni, de nem láttam sehol..

-Kukucs! Jó reggelt édesem!😉-Mondta a hátam mögül az említett személy. A hirtelen hangtól megugrottam egy kicsit, de csak egy kuncogást kaptam "válaszul".

-Neked is..-Dünnyögtem.

-Naa ne legyél már durcis..-Kezdte, s közben a kezét a derekamra tette miközben bele puszilt a nyakamba, mire kellemes borzongás járta át a testemet.

-Hmm, ezt megtudnám szokni..-Mondtam, s hátra hajtottam a fejem, hogy tudjak leheleni egy csókot Ash ajkaira.

Eltelt pár perc, mi közben beszélgettünk, mikor a mögüllünk mintha egy idegen farkas morgását halottuk volna..

-oké..Emm..egyszerre megfordulunk és, nem lesz semmi baj. Oké?-Kérdezte Ash.

-Oké, de aaaz alfa szemet fel!
(xdd szerintem nincs ilyen mondtad..nah m1.. By; szerk. )

Meg fordultunk s egy gyönyörű barnás szürke ALFA farkassal találtuk szemben magunkat..

Mikor vissza valtozott, látszott rajta a döbbenet és az ijedtség.

Az emberi alakja egy magas, szőke zöldes szemű férfi volt. S öltöny volt rajta.

Ráadásul...mintha magamat láttám volna meg benne.

-Ma-Maga meg ki?!- nyögtem ki.

-Hogy én ki vagyok?! Pont én?! Kérlek gondoldj egy kicsit! Ha eszedbe jut hívj.- mondta és eltűnt.
Mintha frusztrált lett volna..vagy ideges de egyben félt is.

-Ez meg mi volt?! - kérdeztem, igazából magamtól.

- Hát..nekem van egy tippem, viszont abba nem is vagyok nagyon biztos.

- Na? Mi?

-Szerintem.. Ő az édes apád..
És ekkor esett le minden.. Hogy nem ismertem.. Hogy hasonlított rám, és a nagyon régi gyerekkori emlékeim.

*vissza emlékezés*

-mikor megszülettem és a anyuval találtam szembe magam.

-mikor haza engedtek minket és betettek a kiságyamba.

-Amikor nem tudtam, hogy kell játszani a csörgővel ezért eldobtam.

-és az első születés napom. Egy farkas kölyök plüsst kaptam a szülimtől. Meg..a nagyikék persze rengeteg ruhát adtak nekem.

Na de.. Azzal a plüssel játszottam mindennap, őt vittem az oviba mikor bekerültem.

Viszont.. A jónak is vége van gyakran.. Elvesztettem.

- a második szülinapom.. Akkor is kaptam valamit, viszont az már nem volt olyan fontos számomra.

És így mentek ezek egészen a tizedik szülinapomig.

Mert amikor a nevelőszüleimmel elmentünk a vidámparkba láttam egy lényt. Nagyobb volt mint egy kutya, hatalmas.. fehér és bundás..

Anya volt az.. Tudom! Luna White...

De..apa sehol sem volt.