Tankok dörrenése süketítette meg az embereket. Minden irányból fegyverek sültek el, gránátokat hajítottak a földre, s aknák robbantak az emberek lábai alatt. A háború már javában folyt, vér terítette be a harcmezőt. Az eget sötét felhők takarták el, fény csupán akkor képződött, mikor az újratöltések után ismételten tüzeltek. Fájdalmas sikolyokat hallattak, bár volt, akinek erre sem volt ideje, hirtelen érte a halál.
A felkészülési idő már ugyanannyi lett, mint amennyit a csatában töltöttek. Egy kisebb csapat még éppen becsúszott a fedezék mögé, míg társaikat eltalálták, s a sokktól, s fájdalomtól remegve estek össze. Látták, hogy megsebesültek, de mindenkin nem tudnak segíteni. Aki nem tud lábraállni, az halott. Ezen az elven rohamozták tovább az ellenséges bázist. Habár jóval kevesebben voltak, egy taktikával még nyerhettek. Míg az egyik fele a csapatnak előről eltereli a figyelmet, a másik hátulról támad, s lefegyverezi őket. Az idejük, erejükkel együtt rohamosan fogyott, de kitartottak. Tűzszünetnél egyből rohanni kezdtek újra. Minden egyes előrébb jutással kevesebben lettek, mégis hitték, hogy képesek véghez vinni a feladatot.
Elérve egy újabb pontot, várták vezetőjük újabb utasítását, azonban, az nem felelt semmit. Rátekintve vették csak észre, hogy eltalálták, nem is egy helyen.
Egyikőjük ijedten, szinte villám sebességgel húzódott oda hozzá, hogy elállítsa a sebekből ömlő vérzést, azonban a sérült ráordított, s elcsapta kezét.
-Ne velem foglalkozz! Tovább kell mennetek!
Hangjában érződött az idegesség, még ha határozott is volt. Szemei ragyogtak a félelemtől, arcáról pedig lepergett, hogy nem így akarja a véget.
-Nem hagylak itt!
Váltott tegeződésre, amiért normál esetben már minimum felképelte volna őt a másik, főleg, egy ilyen helyzetben, amikor az életükért küzdenek.
Utolsó erejével magához rántotta, majd mélyen szemeibe nézett a makacskodó férfinak.
-De. Itt kell hagyj. Ha maradsz, mindannyian meghalunk. Nyerjétek meg a háborút..tudom, hogy képesek vagytok rá.-Azzal arrébb lökte magától, s amint minden elcsitult, kipillantott a védelmet adó fal mögül. –Induljatok!
A beosztott meginogva, de felkelt, majd mielőtt megindult a többiekből, még ennyit ordított:
-Visszajövök érted!
A sebesült ott maradt, lábán, s vállán tátongó sebekkel, mik ha tudtak volna, sikítottak volna a fájdalomtól. Letépve nadrágja szárát elszorította legalább az egyik sérülést, majd kezével próbálta a vállán levőt nyomni, hogy ne veszítsen több vért. Szemeibe könnyek gyűltek a fájdalomtól, bőrén végigfolyt verejtéke, skarlátvörös vérével keveredve. Minden reménye csapatában volt, akik abban a pillanatban előrébb, és előrébb jutottak. Ahogy az idő telt, s hallása tompult el, úgy eszébe jutottak az összecsapás előtti utolsó napok, majd ment visszább, és visszább az időben.
„-Ha jobban erőlteted a dolgokat, attól még nem leszel jobb!
-Te semmit sem erőltettél, nézd meg, hol tartasz!"
Feje egyre jobban hasogatta, légzése pedig nehezült, ahogy tekintetét az égre emelte.
-Már elhagytál egyszer..
„-Visszajövök érted!"
-Ha meg is tennéd, már nem tudnám megköszönni.
„-Szeretlek, Chuuya. Bármi is történjék, bárhová is sodorjon az élet..én mindig melletted leszek."
A vörös haj birtokosa végignézte, ahogy az égből lassan leesik az első kétt csep eső, mi végül arcán landolt. Lehunyva szemeit ajkára egy halvány mosoly ült, a szörnyű fájdalmak ellenére is, miket már alig érzett, majd oldalra fordítva fejét nekitámasztotta a falnak.
„-Ha mindennek vége, szeretném, ha felmondanál, és eljönnél velem innen."
Utolsó ereje is elhagyta, karja pedig tehetetlenül csúszott le válláról. Szíve az utolsókat dobbantotta, az eső pedig rákezdett. A percek teltével minden nyomot elmosott, mi ezelőtt keletkezett. Az emberek vére eggyé vált a földdel, s habár testük ott maradt, tisztán csillogott, mintha csak angyalok lennének, s nem egy csatamezőn feküdnének, hanem a jobb világ kapujában. Vesztettek, de mégis győztek.. A haláluk egy magasztosabb célt szolgált, s tettükre emlékezni fognak, még évek múlva is. Különösen egy ember..
-----------------------------------------------------------
Oookey, ez nem az, amit ígértem, sajnálom qwq a nagy storymmal nehezen haladok, ugyanis egy részben szeretném felrakni, és hosszú lesz..
Plusz megkaptam az engedélyt egy fordításra, így jelenleg azzal is ügyködök :D
Lehet, kéne egy külön könyvet létrehozni a helyzet jelentésekre, egyéb dolgokra. Mit gondoltok?
(Bocsánat, hogy ismét új történetet kezdek. Sose leszek kész semelyikkel ._. )
YOU ARE READING
Megnyert háború
FanfictionEmberek ezreinek vérétől vörös a föld. Holtan hevernek. Élettelen, sápadt testük rezzenéstelenül nyugszik, egyetlen jele annak, hogy valaha is érző lények voltak, csupán az utolsó, arcukra dermedt fájdalom.