Légy Az Enyém | Befejezett

33. Fejezet 🔞🙊🤫

Figyelem! A fejezet 18+-os cselekményeket tartalmaz! Amennyiben még kicsi vagy/nem vagy vevő az ilyen dolgokra, csak saját felelősségre, vagy ne olvasd el a fejezetet! Én szóltam előre. 😂

-Jó kaját adtak ezen a helyen. - állapítottam meg, mikor hazafele mentünk Vic-el. Az egész napunkat a parton töltöttük, pont ahogy elképzeltük. Vagyis, a napunk legnagyobb részét. Csak egy óra körül mentünk haza egy kicsit pihenni, és feltölteni a szükségleteinket, majd mentünk is vissza. Most pedig este van, és egy étteremből jövünk, ahol vacsoráztunk.

-Igen. - mondta Vic. - Meg, nagyon jól nézett ki díszítés.

-Egyetértek. - válaszoltam és elnevettem magamat. - Úgy beszélünk, mintha egy híres kritikus házaspár lennénk, akik valami öt plusz fél csillagos étteremből jönnek.

Vic megállt, mire én felé fordultam. A kezeit rátette a derekamra, én pedig a sajátomat a vállára. A Hold fénye szinte teljesen bevilágította Vic arcát. Az óceán halkan zúgott a háttérben, és egy kicsit elkezdett fújni a szél is. Pontosan, mint egy nyálas szerelmes regényben. - Az a rész tetszik, hogy házaspár vagyunk.

-Ki gondolta volna. - forgattam meg vigyorogva a szemem.

-De tényleg. És, ha házaspár vagyunk, akkor otthon várnak a gyerekeink.

-Szívem, azt elfelejtetted, hogy mi nem tudunk gyereket csinálni? - kérdeztem nevetve.

-De tudunk örökbe fogadni. Ugyanis, ha házasok vagyunk, már megtehetjük.

-Egy gyereket is alig akarnak kiadni egy meleg párnak, nemhogy kettőt.

-Ikreket hoztunk el. - folytatta Vic rendületlenül. - Egy fiú és egy lány. Mindkettejük szőke, és zöld szeműek.

-És mi a nevük? - szálltam be a történetbe.

-Illene tudni a gyerekeid nevét... - viccelődött. - Mondjuk, a lány Katy, a fiú pedig...

-Jake. - vágtam a szavába.

-Pontosan. - mosolygott Vic. - És már 9 évesek. Még mindketten ártatlanok, jó tanulók. De Jake a jövőben kicsit elkallódik, az átlaga maximum hármas lesz. Nyaggatni fogjuk őt, hogy tanuljon, bár nem fogja érdekelni őt, mert az átlaga ellenére baromi okos.

-És majd mégis egy nagyon jó egyetemre veszik őt fel, igaz? - kérdeztem.

-Pontosan. - válaszolta a barátom. - És majd összeszed egy dögös lányt, és lesz három kicsi gyerekük.

-Katy pedig egy nagyon csinos, ugyan úgy okos lány lesz.

-Aham. Gondjai lesznek a szerelem megtalálásával, majd mikor feladja, megtalálja az igazit. És boldogan élnek, míg meg nem halnak.

-Ezt aztán jól megtervezted. - nevettem.

-Csak úgy jött. - rántotta meg a vállát Vic, majd magához húzott, hogy megcsókoljon. Tudjátok, lehet, hogy olyan ez az egész, mint egy nyálas regényben, de nem izgat. Mert legalább ez az én nyálas történetemen alapul. - Na, megyünk tovább?

-Igen. - válaszoltam, és Vic kezéért nyúltam. Csendben ballagtunk egymás mellett egy ideig, kéz a kézben. Vic jövőképe után kicsit magamba szálltam. Én sose gondolkoztam így előre. Örültem annak, hogy a srác, akiről évek óta álmodtam, csodák csodájára velem van. - Tudod, mikor elkezdtél, nem is tudom, jelezni felém, hogy tetszem neked, azt hittem, hogy csak átverés lesz.

-Hogy érted? - nézett rám kíváncsian.

-Jó, ez talán rohadt genyón hangzik, de tényleg, annyira abszurd volt, hogy egyszer csak összejössz velem. Éreztem, hogy ez nincs megjátszva, de ott volt belül a félelem, hogy mi van, ha ez csak egy poén.