Légy Az Enyém | Befejezett

15. Fejezet

-Úristen Trev, nagyon izgulok. - mondtam a telefonomba, miközben kerestem valami olyan cuccot, amiben megjelenhetek egy első randin.

-Nyugi haver, nem lesz semmi baj. - próbált nyugtatni a vonal túlsó feléről a barátom. Persze, én folytattam, mintha meg se hallottam volna, és pánikoltam tovább.

-Mi van, ha rossz leheletem lesz?

-Vegyél be egy tic-tac-ot, és nem lesz. Vagy rágót. Csak ne add át csókolózás közben Vic-nek, mert az gusztustalan.

-Mi van akkor, ha nem fogok neki tetszeni? - folytattam.

-Szerintem neki még a reggeli Pierre is eszméletlenül tetszene. - mondta Trev. Szegény, olyan hülyeségekkel fárasztom őt, de muszáj. Ez a legjobb barátok dolga.

-Mi van, ha tök nyomi leszek, és mindent elcseszek? - kérdeztem, és kezdtem teljes pánikba esni.

-De nem lesz ez. Ne így állj a dologhoz. Mindenesetre azért gyrost ne egyél. Határozottan nem első randis kaja, tekintve, hogy nem lehet gusztusosan enni.

-Csak a pitás gyrost. Amit tálban adnak, azt lehet. - ellenkeztem.

-Oké, akkor pitás gyrost ne egyél. - nevetett Trev. - Na, de most menjél készülődni, mert elkésel.

-Rendben... - válaszoltam lemondó hangsúlyban. - Majd írok.

-Ajánlom is. Na csáó! - köszönt el és kinyomta a telefont.

Fél óra múlva már a fürdőben a tükör előtt foglalatoskodtam a hajam beállításával. A választásom végül egy fehér szaggatott farmerre, és egy kék ingre esett. A hajam megint úgy állt a fejem tetején, mintha egy sötét felhő lenne, ami készül lecsapni rám, de semmi probléma. Hajvasaló, fésű, lakk és a problémát meg is szüntettem.

Hamarosan már normális kinézettel trappoltam le a lépcsőn, miután az összképemet megkoronáztam egy fél flakon dezodorral is.

-Hú, de kicsípted magad. - mondta anyu. Ó baszki, róla elfeledkeztem.

-Őh, igen. - válaszoltam és agyaltam, hogy mit mondjak. - Találkám van.

-Csak nem becsajozol? - vigyorgott rám. Nem. A fiad nem becsajozik. Bepasizik.

-Ő, de. - válaszoltam. Az a gondom, hogy nem akarom azt mondani, hogy lánnyal találkozok, de nem mondhatom el, hogy fiúval teszem. Fúh, ez de rohadt bonyolult.

-Virágot, vagy csokit nem viszel a szerencsésnek? - kérdezte. Ez jogos, erre nem gondoltam. De már nincs időm venni semmit.

-De, majd beugrok valahova. Most sietek. - mondtam gyorsan, és elkezdtem venni a cipőmet. Tényleg késésben vagyok. Hét óra van és fél nyolcra kell a kajáldánál lennem, ami jó esetben is fél órára van. Szóval talán nem kések. Talán.

-Majd mesélj! - kiáltott anyu, mielőtt kiléptem az ajtón. Aham, persze anyu. Majd mesélek.

Futólépésben siettem, hogy ne késsek egy percet se, mert az nagyon nem lenne előnyös, ha az első randit is elkésném. Jó na, nehéz kivasalni a hajamat, majd még emberi kinézetet is varázsolnom. És nem találtam a zoknimat sem. Mindegy. Szinte egy perccel fél nyolc előtt megláttam az étkezde fényes feliratát, és innen már nyugodtan mentem. Út közben felfaltam egy fél doboz tic-tac-ot, ahogy Trev ajánlotta és most szerintem mentolosabb a leheletem, mint a gyárban a levegő, ahol ezeket a cuccokat gyártják. Nem tellett sok időbe, hogy meglássam Vic-et, és azon nyomban, hogy megpillantottam, meg is torpantam. Úgy állt ott az ajtó előtt, mint valami angyal, aki most jött le az égből. Már alkonyodott, de a fény, ami még volt valami csodásan világította meg őt. Jó, ez most így nagyon nyálas, de egyszerűen nem lehet mást mondani rá. Egy bordó ing volt rajta, és fekete farmer. Az ing egyébként eszméletlenül kihangsúlyozta, hogy mennyire jó teste van. A hátát kihangsúlyozta, a karján pedig szinte feszült, arról nem is beszélve, hogy felül ki volt gombolva az ing, így látszódott a kulcscsontja és a mellizma is. Görcsösen figyelte a telefonját, majd az utakat, hogy hol vagyok már. Annyira édes, hogy így izgul.