Be my Baby |✅|

arany*

- 🖤 -

A smaragdokat sűrű szempillák takarták el, nem engedték, hogy a fény kárt tehessen a drágakövekben. A borzongás, mely a fiút gyötörte, mellékes volt. Ajkai sóhajokat eresztettek, örömtől ittas hangokat, melyek biztatással jutalmazták az idősebbet. A ruhadarabok sorra követték egymást, a végére már csak a porcelán maradt, az érintetlen, hamvas pólusok. Csókokra áhítoztak, nyálas puszikra, forró párnácskákra és csiklandozó ujjakra. Louis nem volt rest, áldásokat osztott, szeretettel halmozta el a kisebbik védtelen testét, kinek már nem volt esélye menekvésre, a kék szemek egészben nyelték el őt, nem engedtek a béklyóból.

A felhők oly közelinek tűntek, habosnak, nem mellesleg puhának, hogy a göndörnek hatalmas kedve lett volna egyet nyújtózni valamelyiken. Háta egy íves hídba feszülve emelkedett fel a matracról, ezáltal mellkasa a kócosénak nyomódott. Hallani lehetett, miként szívük egyszerre dobbant minden ütemre, ami akkor felzajlott az üres, sötét csendben. A sóhajok tették színessé azt.

Harold vakon próbálta meg segítségre hívni a kezeit, melyek aztán beleakadtak a kék szemű pólójába, aztán a nadrágba is, de a végén mindkét darab a földön végezte, pontosan a barack színű anyagok mellett.

Louis csókokat hintett mindkét szemhéjra, míg forró tenyere a csipke fehérnemű alá szökött, egy meglepett nyögést kicsalva ezzel a kis loknisból. Ügyes kulcsot alkotva a selymesen ragacsos tag körül kezdte el mozgatni tenyerét, mely ott érintett mindent, ahol a gödröcskékkel megáldott fiúnak pont jól esett. Hangosan nyüffentve adta párja tudtára, hogy nagyon is élvezte, amit csinált, de többre vágyott. Ujjakat kívánt, feszítő érzést akart érezni, nyugtató szavakat szeretett volna hallani, melyek minduntalan nyugvásra intették volna, szerelmet kívánt.

Így hát keze ismét vakon indult útra, hogy a kócos hajú csuklójára szorítson  vele. Amaz vette a célzást, így megállt egy pillanatra, kíváncsi szemeket meresztve a kis zöld szeműre várta a következő parancsot; mit tegyen, hogy neki örömet szerezzen?

- Az ujjadat, kérlek ... -suttogta a mély bariton lihegve, mintha csak a torkára fagytak volna a szavak.

Aztán a csipke is lekerült végül, helyét átvette egy kis tubus, melyből hideg, eper illatú zselé folyt, mikor az ember megnyomta azt, s mikor Harold is megérezte a furcsa aromát, már tudta, hogy mi fog következni. Egy sóhaj hagyta el száját, mely hangos volt, talán túlságosan is vészjóslóan hangzott.

- Csak lazíts el angyalom, rendben? Vigyázok rád, de neked is segítened kell. Szükségem van rád ...

Ismét csókok következtek, melyek egyfajta gyógyhatással bírtak, a zöld szemű szíve már nem zakatolt oly veszetten, mint azelőtt. Teste megfeszült, miként Louis két ujja finoman simogatni kezdte őt odalent, de a fiú ajkai elterelték a figyelmét, minden halk motyogás nyugtatólag hatott rá, majd a végén már nem is félt annyira. Sikerült ellazulnia, így a kék szemű egyik ujja szinte észrevétlenül tűnt el benne, egy meglepett nyögést azért még sikerült kicsalogatni belőle.

- Látod szépfiú? Ilyen egyszerű.

S Harry mert hinni a szavaknak, gyöngédséggel árasztották el őt ezek a mondatok, melyekkel Louis dicsérte. Fenségesnek érezte magát tőlük.  Egy madárnak, kinek tollai a szerelem aranyától fénylettek. Gyönyörű volt, miként a lenyugvó napfény reá vetette elhaló, fáradt sugarait.

- Olyan szűk vagy, hogy félek, a végén még örökre benned ragadok.

A fülébe súgott szavak miatt alhasa ismeretlen görcsbe rándult, mellkasa pedig égni kezdett, mert a gyomrában bújkáló kis lepkék mind, egytől egyig elégtek a reájuk zúduló szerelemtől. Bármennyire is imádjuk a már jól ismert pillangókat, ők sem örök életűek.

Harold nem figyelt a halk motoszkálásra, sem a fémes zacskó csörgésére, már csak arra sikerült felkapnia fejét, mikor Louis makkja a bejáratának nyomódott. A smaragdok hirtelen előbújtak, de a vágytól ködössé váltak, tompává, akár egy profi kábszeresé. Az ő függősége a két zafír volt, melyek néha habosan őrjöngő óceánná tudták varázsolni magukat. Ezért is szerette őket annyira. Mert bámulatosak voltak.

- Hé! -szólt lágyan az idősebb. - Nincs mitől tartanod, érted? Vigyázok rád, és ha bármi baj van, akkor kérlek, hogy ...

- Fogd be, mert elrontod a pillanatot a felesleges aggodalmaskodással. Csak azt néztem, hogy mikor rakod már be végre.

A kis loknis szavai egyszerre lepték meg mindkettejüket. Úgy tűnt, a vágy teljesen az eszét vette a fiatalabb fiúnak, mintha csak minden határ köddé vált volna, amit ő azelőtt gondosan megépített a fejében.

Ajkuk ismét egyé vált, aztán Louis dereka lendült, majd a külvilág azzal az egy mozdulattal kívánt egészen megszűnni.

Harry remegő karjai a másik nyaka köré kulcsolódtak, míg sarkaival arra ösztönözte párját, hogy mélyebbre merüljön. Nem érzett fájdalmat, csak bódulatot, de tudta, hogy a másnap igen csak nagy bajokkal fog járni, főleg az ülés. De nem érdekelte, nem akart ezekkel a mihaszna, semmirevaló gondolatokkal foglalkozni, csak a pillanatnak kívánt élni.

Louis hangja mámorító volt, bizseregni kezdett tőle, mikor annak nyögés hagyta el rózsaszín ajkait. Nem csukta be szemeit, sűrűn pislogva próbálta magát a valóságban tartani. Egészen közel kerültek egymáshoz, mellkasuk minden billenésnél súrolták egymást, míg hangjuknak tónusa egyszerre vert visszhangot a szobában. Harry imádta, miként bőrük a lökések következtében csattanva cuppant össze, legszívesebben még közelebb passzírozta volna magát a társához. Aztán, mikor a kék szemű célt ért, igen, miként azt a kis pontocskát érintette, Harold már képtelen volt, hogy a smaragdjait a világ felé csillogtassa. Körmeit Louis hátába mélyesztette, s még erősebben szorította magához őt, nem érdekelte, hogy szinte már képtelen volt az egész. Érezni akarta.

- Istenem, mondd, hogy nem csak álmodom ...

Felszabadultnak érezte magát, mikor a szavak csak úgy előtörtek belőle, mert érezte, hogy közel van már.

- Bebizonyítom, hogy nem ... -motyogta a másik, aztán, hogy hangját csitításra bírja, ajkait a másik kulcscsontjára tapasztotta, majd csípőjével őrült módba kapcsolva kezdte el ostromolni annak védtelen, szerelemtől izzadt testét.

Harry szája tátva maradt a csodálkozástól, míg lelke kikelve hitéből lebegett a beteljesedés édes gyönyörében, mely egy zúduló hullámként érte el azt, teljesen leostromolva mindent, ami a kis göndört azelőtt egy egésze alkotta. Kezei a teste mellé hullottak, míg sikolya egyszerre tűnt felcsendülni Louis morgásával, melynek következtében nyála a loknis mellkasára folyt, akár a fénylő, folyékony arany, melyekkel a mennyből küldött angyalkák öntöztek őket eső helyett.

Mert az orgazmus már csak ilyen volt; gyönyörű és hirtelen.

- 🖤 -