Harcot vívni magammal

💊

Szóval leérve elég ismerős ez az alak. Ha meg is akart volna támadni nem a kanapén várna rám. Odaosonok amilyen halkan csak tudok a kövön és hirtelen rá vetem magam az illetőre. Ő megilyedve pattan fel és egyszerre ránt le engem a földre. Kisebb csattanás követi a földre érkezésem. Egymás szemébe nézünk. Rájövök ki ő. Ő K.

-Te meg mi a szart keresel itt? - vágom hozzá értetlenkedve.
-Tudod, rohadtul nyitva volt a bejárati ajtótok, gondoltam nem zavarok senkit, ha bejövök. Amúgy is.. Tudod.. - elkezd a zsebében csörögni.
-Aha, szóval hoztál X-et? - még mindig komoly fejet vágok.

Csak néz rám, a félmosolyával, némán. A tüdőmön térdel és ezt észre sem veszi. De ahogy látom nem is akarja.

-Nem akarom megzavarni a pillanatodat bro, de a tüdőmön térdelsz.
-Ó, bocsesz, nem vettem észre. - áll fel, vakargatja fejét.
-Semmi, tőled már megszoktam. - pacsiztam le vele. - Nem jösz fel? Nem akarok itt lent zajongani... Tudod...

Elindulunk a szobámba. Felérve mind a ketten az ágyamba pattanunk be.

-Na szóval mizu veled csajszi? Rég láttalak. - közben a zsebében turkál a kis zacskót keresve a kulcsai között. - Hoztam neked egy kis bogyeszt.

Itt már tudom, hogy ez nem X lesz, hanem eky. De mi a szar? Én nem kértem tőle...

-Tudod a szokásos, szüleim szarnak a fejemre, nővéreimmel ritkán beszélek. X-ezek folyton. Aztán a magam kis világában. Szombaton voltam bulizni. Ahh bro mért hagytad ki?!
-Te is tudod. - zárja rövidre ezt a témát. - Te is kérsz? - nyomja a bogyót a nyelvére.

Én csak nézek rá értetlen fejjel. Tudja, hogy még nem toltam ilyet.