My Superhuman

•Hat•

Miután körbe üljük a ramaty tüzet, ami olyan durván ég mint egy szerencsétlen gyertya elkezdjük kifaragni a nyársokat.

-Hallod én ezzel foglak feltűzdelni mindenkit úgyis van kolbászotok. Kolbász szalonnával - mondja Doyoung miközben a tű hegyes nyársát bökködi. Mindenki elkerekedett szemekkel néz rá így mikor nem kap választ ránk emeli elmebeteg tekintetét.

-Nyugi már nem vagyok homokos nem eszek faszt! - emeli fel a kezeit, és lassan leteszi maga elé a kést amivel eddig is faragott.

-Szerintem süssük meg - suttogja a fülembe Johnny, mire hevesen bólogatni kezdek.

-Mhm - hümmögök, s tovább farigcsálok.

-Na itt vannak a kolbik - mondja Taeyong, és körbe viszi a nagy tálcányi kolbit és virslit.

-De vastag már. Yuta a tied is ilyen vastag? - kérdi Johnny miközben feltűzi a kolbit a nyársra.

-Johnny a tied meg ilyen vastag? - tartom fel a középső ujjam, mire nyom rá egy kis ketchupot és lecumizza róla. Elkerekedett szemekkel nézem végig a műveletet, majd mikor egy nagy cuppanással elengedi az ujjam még meg is nyalja a száját.

-Kicsit sós vagy - bólogat hümmögve.
Winwin mellettem totál elvörösödve nézi mit csinálunk.

-Féltékeny vagy? - nevet halkan Ten Win mellé ülve.

-Nem! - vágja rá egyből.

-Johnny, többet nem mondom neked, hogy kapd be - mondom még mindig ugyanúgy tartva a kezem és beletörlöm a ruhájába a nyálàt.

-Felhúzhatom a nyársra ha akarod - borzolja össze a hajam nevetve és ad egy tockost.

-Inkább a sajátod az enyém még használni akarom te vadállat - rúgom meg nevetve és én is feltűzöm a virslim.

-Na és kivel? Winwinnel? - néz a mellettem ülő szerencsétlenre.

-Ó mindenkepp - mondom a tűz fölé tartva a kajám, s Winre nézek.

-Ugye? Úgyis ma este akartunk virsliapartit rendezni - nevetek halkan.

-A-aha - bólogat zavartan, de nevetve és bele harap a kolbászába, így nagyot nyelve elkapom onnan a tekintetem. Na jó ez már sok... Ennyire nem lehetek homokos csak Winwin miatt...

-Johnny gyere picit - húzom fel a földről és behúzom a fák közé, hogy senki se hallja miről van szó.

-Mi olyan fontos, hogy félbe hagyjam a kajálást? - kérdi karba tett kezekkel.

-Csak... - ülök le az egyik fa tövébe - mióta megcsókolt Winwin tökre úgy érzem, hogy... Nem is tudom mi erre a legjobb szó... De bemelegedtem - mondom halkan.

-Mármint? - kérdi nevetve - úgy érzed vonzódsz a férfi nemhez? - kérdi miután megköszörüli a torkát.

-Jaj ne már nem pszichológusnál vagyok csak beszélgetünk... és igen... Úgy érzem - húzom fel a lábaim és a térdeimre teszem a fejem.

-Azért mert megcsókolt? - vigyorog, s átkarolja a vállam.

-Igen - fújom fel az arcom - de nem akarok az lenni... Vagyis... Ez olyan fura... Hogy egyik nap még a lányok aztán... Csókolózok Winnel és máris azon vagyok felpörögve hogy egy retkes virslit szopkod - sóhajtok.

-Nyugi már... Nem mi leszünk azok akik fújolni fognak... És nem lesz baj... Ha boldogok vagytok senki se fogja azt mondani, hogy ne - mondja egy bíztató mosollyal és megszorongat.

-Amúgyis... Ha a nép azt hiszi, hogy szingli vagy még nagyobb lesz a rajongás irántad - nevet halkan.

-Engem nem érdekelnek a rajongók... Nem miattuk táncolok - dőlök neki és felnézek rá.