My Superhuman

•Egy•

Az idei tavaszi mondoconra is kimegyünk Seoulba, hogy egy egész napos random dance-el keressünk embereket a csapatba. Taeyong még egyet szeretne, hogy meglegyen a tizennyolc, mert már tizennyolc éve ismeri egymást a csapat magja.

-Yuta ha pislogsz kihúzom a szemgolyód is - mondja Jaehyun kidugott nyelvvel, így inkább nyugton maradok, hogy ne véssen ismét a homlokomra egy faszt.

-Taeil dolga erőszakosnak lenni - nevetek halkan és hagyom, hogy kipofozza a fejem.

-Csak fenyegettelek. Ez nem számít erőszaknak. Amúgy is te vagy olyan mint egy yamazaki - mosolyog, s elereszt.

-Csak az egyik karom van tele varrva tessék hagyni - mosolygok rá, majd oda megyek Nayeonhoz aki épp Taeyong haját igazgatja.

-Elrontotta? - kapja elő a telefonját és már kapcsolja be a kamerát.

-Én is szeretlek téged - puszilok az arcára és átkatolva a derekát magamhoz húzom.

-Tudom - karol a nyakamba és az ajkaim puszikgatva vigyorog.

-Nananananana - húz szét minket Johnny és a számra teszi a kezét - gondoljatok azokra akik egyedül eszik a fagyit otthon a macskájukkal - mondja nevetve, de mikor a kezébe harapok elenged és letörli a nyálam.

-Törődj bele nagyi - pöckölöm meg az orrát és megfogom Nayeon kezét.

-Jó inkább menjünk - duzzog mosolyogva, és felkapja a cuccait.

Lassan össze pakolunk és miután Jungwoo is könnyes búcsút vesz a csajától elcaplatunk a vonathoz, mivel nincs kisbuszunk.
Szerencsére egy vagon megtelik velünk, úgyhogy nem kell félni ismét az öreg néniktől akik miután színes hajú huligánoknak neveznek minket fejbe vágnak a retiküljükkel vagy járó keretükkel.
Szokás szerint Koujoku mellé ülök aki hozza magával kettőnk cuccát, mivel ő a Dramatical Murder Koujokuja lesz én pedig Mizuki.
Az egész csapat beköltözik, bár a felük kezeslábas pikachu és csillámpóni ruhát vesznek fel.

-Yutaaaaa - áll meg mellettem Ten és a szempilláit rebegtetve néz rám - nem akarod te felvenni az unikornis ruháám? - kérdi vigyorogva.

-Minek? - vonom fel a szemöldököm.

-Mert ott lesz egy srác... Tudod aki a kávézóba dolgozik - mondja elpirulva.

-Ahj vigyed - mondom nevetve és hozzá vágom a táskát - mi a neve? - mosolygok rá és hátra dőlök a székben.

-Hendery - öleli magához a táskáját elpirulva és sóhajt egyet - de egyikőtök se hallott semmit - mondja miközben úgy mutogat, mint Kapitány a Madagaszkárból.

Halkan elnevetem magam, s miután elmegy vissza dugom a fülem és a tájat bámulom tovább. Már hónapok óta keresünk embereket de eddig senkit se találtunk aki jó lett volna és passzolt volna a társaságba. Az egyik túl nárcisztikus volt, a másik folyton megsértődött, a harmadiknak nem tetszett hogy Ten meleg...
Eddig mindenkinek volt valami kifogása vagy stiklije.
Egy jó pár órás út után lassan megérkezünk s lecuccolunk a vonatról. Mikor mindenkit össze szedünk Taeyong megszámol minket, mintha valami óvodában lennénk. Végülis múltkor a fele csapat elaludt és tovább ment Incheonba...
Nayeon már vagy húsz üzenetet küldött, hogy élek-e még, így mosolyogva fotózom le neki Taeyongot amint anyáskodik.

YT: Persze megvagyunk. Taemama mindjárt megszoptat szóval megyek is
NY: Fúj😂😂 nem innál te abból akárhonnan is jöjjön ki az a bizonyos apatej😂
YT: Ki mondta hogy eddig nem kóstoltam?😏
NY: Soha többet ne csókolj meg😂😂😂
YT: Akkor asszem' ideje felszedni egy lolit:c