Bújócska

140 9 1
                                    

Még kisebb koromban, olyan 10-11 éves lehettem, az unokatesóimnál bújócskáztunk velük meg a húgommal. Emeletes ágyuk volt és egy puha szivacs matracból mindig építettünk egy kis kuckót az ágyra úgy, hogy meghajlítottuk az ágy két deszkája közé és egy ilyen alagútszerű valami lett belőle, remélem érthető. Ennek az egyik végét betoltuk a falhoz, a másikra pedig terítettünk egy lepedőt vagy pokrócot, hogy az legyen az ajtó. Na, és én kitaláltam, hogy oda fogok elbújni, bementem abba a szobába és elkezdtem felmászni az emeletes ágynak a létráján, amikor láttam, hogy a lepedő-ajtót valaki ütögeti belülről. Nem annyira, hogy leessen, de tisztán látszott, mintha valaki csapkodná bentről. Megálltam a létrán és néztem, erre megint csapkodás. Ekkor még nem gondoltam semmire, gondoltam biztos már valaki van bent és azt akarja, hogy ne bújjak oda. Szóval elbújtam máshol és a játék végén meséltem az unokatesóimnak meg a húgomnak, hogy képzeljétek én milyen jól kitaláltam, hogy a kuckóba fogok bújni, de valaki már megelőzött. És így néztek rám és mondták, hogy de hát senki nem bújt a kuckóba..

Has llegado al final de las partes publicadas.

⏰ Última actualización: Sep 21, 2019 ⏰

¡Añade esta historia a tu biblioteca para recibir notificaciones sobre nuevas partes!

Paranormális élményekDonde viven las historias. Descúbrelo ahora