Story of another us. #objff

001.

- Noah, most le kell tennem a telefont, épp most értem ide a stadionhoz - vettem a kezembe a készüléket, ahogy leparkoltam.

- Ügyes legyél, rendesen edzd meg a fiúdat, hugi - incselkedett Noah, mire felsóhajtottam.

- Elsősorban nem vagyok a húgod, idősebb vagyok nálad még mindig két évvel; másrészt Odell nem a fiúm és hagyj ezzel. Három éve találkoztam vele utoljára - sóhajtottam fel feszülten. - Eléggé félek ettől a találkozástól - vallottam be őszintén.

- Hagyd már, ő is túltette magát rajtad, neked is így kéne tenned. Lépj tovább! Legyél csak az edzője - biztatott Noah.

- Rendben, de leteszlek, így is késésben vagyok. Szeretlek, szia - válaszát meg sem várva kinyomtam a hívást.

A fenének kellett kiöltöznöm, magassarkúban nem lehet rendesen futni, pontosabban kevésbé hatékonyan, mint a filmekben.

Én egy fehér blúzt viseltem, amit egy szűk, zöld vászon nadrággal párosítottam. Ehhez felhúztam egy fehér tűsarkút, ami ha futásra nem is volt a legjobb, de kényelmes volt, már amennyire egy tűsarkú az lehet. Irataimat, fontosabb dolgaimat pedig egy bézs Graceland táskában tartottam.

Miután ledoktoráltam az egyetemen, hivatalosan is a kutatás vezetője lettem, ami főként egy szóvivői állást takart. Mivel a kísérlet egyre sikeresebb lett, így elkezdett a csapatom vitamin készítményeket gyártani. Nekem az a dolgom, hogy tárgyalásokra, sajtótájékoztatóra járjak, képviselve az egyetem elkötelezett kutatóit. Idáig ezekkel a feladatokkal meg is küzdöttem. Csak akadt egy kis probléma, mikor a csapatom a Cleveland Brownsszal kezdett dolgozni. Ez a probléma pedig Odell Beckham Jr., aki jelenleg le van sérülve, mivel túlhajtva magát, sikerült meghúznia a combizmát, ami azóta sem javult meg. Őszintén neki lenne a legnagyobb szüksége, erre az edzésformára. Viszont ellenáll, nem akar rendesen dolgozni, nem figyel oda, már sok munkatársam próbált vele együttműködni, de a helyzet nem javul. Ők feladva ezt az egészet, ki akarták venni Odellt a programból. Én mégis arra jutottam, hogy időt fordítok rá. Addig részben félreteszem a szóvivői állást - csak a legszükségesebb megbeszélésekre megyek el, a legfontosabb sajtótájékoztatókra - míg főállásban Odellt fogom edzeni, lehetőleg sikeresen.

A recepciónál megkaptam a kártyát, amivel bejuthatok a stadion ellenőrző kapuinál is, majd lementem a pályára, ahol már folyt az edzés. Ismertem a vezető edzőt, de pechemre ő a pálya közepén volt, nekem háttal és úgy adta az utasításokat a fiúknak. Kiabálhattam volna, de a keményen dolgozó fiúk, a többi edző utasításait nem tudtam volna túlharsogni.

- Elnézést, elnézést - ismételgettem magam, ahogy megpróbáltam elérni az úticélomat, miközben a fiúk közt szlalomoztam, megpróbálva elkerülni, hogy bármelyik is nekem - rosszabb esetben közvetlen rám - essen. Megzavarva az edzést, eléggé nagy figyelmet kaptam, esetleges füttyentést vagy hurrogást, s érkezett pár túl közvetlen bók is, amivel inkább nem foglalkoztam. - Freddie Kitchens - szólítottam meg a férfit, aki ekkor már felém fordult. - Melissa Vanda Lombardo, a Penn kutatócsoport vezetője vagyok - mutatkoztam be, mire a férfi szeme felcsillant, ahogy rájött, hogy ki vagyok.

- Freddie Kitchens, Browns vezetőedző - felelte illedelmesen. - Ön fog foglalkozni Odellel, igaz? - Kérdezte egy bizakodó mosoly kíséretében.

- Igen, de ehhez szükség lesz, bizonyos papírok kitöltésére és Odell beleegyezésére - néztem körül, ahogy kimondtam a nevét, de nem láttam sehol - aki, ahogy látom nincs itt.

- Bizonyára nincs itt - sóhajtott fel az Freddie és a mellette álló edzőre nézett. - Folytassátok az edzést és valaki keresse meg Odellt - adta ki az utasítást, majd elindult velem lefelé a pályáról.

- Vanda - kiáltott felém egy ismerős hang és mielőtt felé fordultam, már örömmel köszöntöttem:

- Landry! - Nevettem fel meglátva az izzadt, fáradt barátomat. Ő röviden megölelt, ügyelve arra, hogy ne piszkítsa össze a ruhámat. - Hol van Odell? - Kérdeztem az említett legjobb barátját.

- Vagy otthon edz, vagy csak épp késik megint.

- Hívd fel, hogy tolja ide a seggét, most! - Nyomatékosította az utolsó szót a mellettem álló főedző, mire Landry bólintva elfutott a cuccaihoz. - Az irodában várjuk - kiáltotta oda Freddie megkésve, de Jarvis meghallva a mondatot, felmutatta a hüvelykujját, jelezve, hogy hallotta az információt.

Freddie-vel egy óra alatt megbeszéltünk minden fontosat, miközben kitöltöttük a papírokat is. Már csak alá kellett írni a lapokat és Odell beleegyező nyilatkozata hiányzott.

Freddie kifejezetten feszült volt, amiért a játékosa ennyit késett. De negyed órára, hogy végeztünk mindennel, végre betoppant Odell.

- Jó reggelt - köszönt Dell, mire egyből felé fordultam. Végigmértem és könnyen megállapítottam, hogy sokkal jobban néz ki, mint három éve, pedig már akkor is iszonyú helyes volt. A haját megnövesztette, így a szőke tincsei keretet adtak az arcának, amit a szakálla kompenzált, ami úgyszintén megnőtt. Izmosodott, ezt a ruhája takarásában is könnyen kiszúrtam. Felsőtestén egy rózsaszín mintás pulcsi volt, amire egy fekete bőrkabátot húzott. A kabát oldalán pipák voltak, Odell mindig is imádta a Nike termékeit. Lábán egy szaggatott, szürke farmer volt, míg lábfejét egy fehér vadiúj szintén Nike cipő volt. Hiába Odell szeretett jól kinézni és volt is érzéke az öltözködéshez és ezzel az érzekkel máig rendelkezik. Karján egy Rolexet viselt. Nyilván a ruhatárában csak is túlárazott, márkás, divatos ruhák és kiegészítők lehettek. Mégis mit várna az ember a legjobban kereső elkapótól az NFL-ben. - Te mit keresel itt? - Nézett rám Odell teljesen lesokkolva.

- Én leszek az edződ - néztem rá egy kihívó mosoly kíséretében.

- Haha, jó vicc - mondta szarkasztikusan. - De te nekem - emelte ki az utóbbi szót - sosem leszel az edzőm.

- Pedig kénytelen leszel rá - szólt bele az elkezdődött vitánkba Freddie. - Egy hónapig, külön edzel Melissával. Ha addigra rendesen felépülsz, akkor visszaállhatsz edzeni a csapathoz, de Melissával ugyanúgy lesz edzésed, csak mennyiségben kevesebb.

- Edzőbá' ezt Ön sem gondolhatja komolyan. Ez az egész egyetemi macera azért jött ide, hogy felmérjenek minket. Mégis mit ért ő a sporthoz? - Nézett rajtam keresztül Odell, ami eléggé rosszul esett, viszont egyben fel is dühített.

- Jól van, Odell - sóhajtottam fel. - Lassan a bokatörés óta, minden szezonban szerzel valamilyen sérülést. A sportközvetítők többsége, egy túlfizetett játékosnak tart, aki az elmúlt években egyre kevésbé érdemli meg azt a pénzt, amit keres. Ha túlőszinte akarok lenni, akkor nyugodtan kijelenthetem, hogy az emberek többsége egy béna bohócként tekint rád, aki játsza az agyát a pályán - enyhén köptem a szavakat, de esetenként Odell csak ebből értett.

Ő elhúzta a száját, majd Freddie-re nézett, aki ugyanazt sugallta, miszerint nincs más választása. Ekkor Odell leült, majd engem levegőnek nézve, kérdés nélkül kitöltötte a rá vonatkozó papírokat.

- Itt van a heti menetrend, ez alapján fogunk edzeni a következő egy hónapban - adtam át a lapot, amire időpont, helyszín alapján minden le volt írva. - Sok uszodai edzésben lesz részed, amit követ egy gyógytorna és minden második nap konditeremben is edzeni fogsz. Bármikor igényelhetsz csontkovácsot, részt vehetsz akupunktúrás kezelésen. Masszőr, jégfürdő felváltva lesz naponta. Az első hétben még a saját étrended szerint ehetsz, de a második hétben bevonjunk a Penn ételkiegészítőit. - Halmoztam el az információkkal. - Annyit kérek, hogy egyeztesd a dolgokat velem. - Ekkor Odell elé toltam a névjegykártyámat. - Ezen a számon bármikor elérhetsz. Ha esetleg elhagynád valamelyik lapot, e-mailben mindent elküldök.

- Tudod az e-mail címemet? - Kérdezte Odell ridegen, mire bólintottam.

- Freddie edző, már minden elérhetőségedet megadta. Igazándiból mindennel készen vagyunk, holnap kezdünk. - Mosolyogtam rá biztatóan. Ő ekkor érzelemmentesen biccentett, majd elköszönve kiment a helyiségből. Freddie ekkor rám nézve felsóhajtott.

- Nem lesz könnyű munkája - húzta el a száját, de én ettől nem csüggedtem.

- Minden kezdet nehéz - zártam le ennyivel a beszélgetést.