BTS x Blackpink Chat Room

XVII.nap (Namjoon X Jisoo)

Part 2. Történet változatban:

Jisoo:
Aznap látni sem akartam Namjoont. Asszony, meg hogy el vesz, meg az a vacsora... Chh... Nem fogok el menni arra a meghívására. Csak azt akartam hogy hagya abba amit a Chatroom - ban csinált és kész.
- He? - riadtam fel a gondolataimból amikor megcsörrent a telefonom - Ismeretlen szám... Igen, tessék itt Jisoo Kim. -vettem fel a telefont.
- Szia Jisoo... Ehhmm... Namjoon vagyok. - na már csak te hiányoztál😣 - figyi, akkor a ma este áll még. Csak mert akkor bárhol vagy oda megyek érted. - Namjoon - nak olyan bízta tó és lágy hangja van amikor cuki még kedves próbál lenni.
- Igen áll. - mentem felakasztani magamat...
- Szuper! Akkor most hol vagy?
- Itt a park melletti kis kávézóban.
- Oké akor oda megyek érted. Majd ott talizunk szia! - és letette a telefont. Jisoo de most nem akarod látni. Vagy mégis... Nem dehogy csak a lelki ismeretem. Hisz egy vacsora nem nagy cucc... Általában. Pár perccel később miközben a kávémat iszogattam arra lettem figyelmes hogy valaki megütögeti a vállam. Hátranéztem és egy vigyorgó Rap Monster állt mögöttem. Úgy vigyorgott hogy én is akaratlanul elkezdtem mosolyogni.
- Szia. Mehetünk?
- Persze. - és felálltam a székemből, majd kimentünk az ajtón. Nam ki volt öltözve, rajtam meg egy egyszerű egybe ruha volt. Na Jisoo gratulálok... Gondolom RM észrevette hogy őt meg magamat méregetem és meg is jegyezte:
- Így is gyönyörű vagy. Meg tetszik hogy ilyen egyszerű. Olyan Te.
- De akkor is. Te ki öltözve én meg... - és ekkor félbeszakította a mondatomat - Te meg így is jobban nézel ki mint én. Na. - Én meg csak mosolyogtam rajta. Kedves hogy próbál segíteni a helyzeten.

Az étteremben:
- Jó napot! Kim Namjoon névre lenne asztal foglalásom. - a férfi aki az asztal mögött egyből a lapjára pillantott.
- Igen Igen. Meg is van erre tessék.
A pincér bevezetett minket az étterem részbe, de ott minden asztalnál ültek.
- Nam itt mindenhol ülnek.
- Tudom. - és egy kaján mosollyal el is pillantott rólam. Ez nem tetszik nekem, nagyon de nagyon nem. A pincér még mindig vezetett minket, amíg egyszer csak meg nem fordult és RM - nek egy kulcsot nem adott át.
- Tovább egyenesen és ott lesz.
- Köszönjük. - Namjoon meg én tovább mentünk a folyótól ami nem is nézett ki annyira rosszul. Bejött ez a fekete, fehér, piros szín összeállítás. Megálltunk egy ajtó előtt. Az ajtót kinyitva egy gyönyörű szép szoba tárult elém. Bézs színű falai voltak, a bútorok meg sötét zöld meg néhol fekete voltak.
- Meg áll az ész. Nekem is kell egy ilyen szoba... - ámuldoztam.
- Tudtam hogy tetszeni fog. Olyan mint te. Szimpla, de mégis szemet káprásztató.
Rap Monster beljebb sétált, én meg még mindig az ajtóban álltam. Tényleg meseszép volt.
- Nem szeretnél leülni?
- De. - mivel Nam az erkély felől kiabált ezért arra vettem az irányt, és igazam is lett mert kint volt, egy gyertya fényes, fehér telítődik asztalnál amin két tányér volt lerakva, bennük pedig valamilyen leves.
- Gyertya fényes. Tetszik?
- Igen. Nagyon tetszik. - helyet foglaltam az asztalnál - hát akkor jó étvágyat.
- Neked is.
Elkezdtünk enni közben pedig beszélgettünk mindenről. Miután a levest megettük azután hozták a másodikat. Mochi volt amiről eszembe jutott a gyerekkorom. Kiskoromban nagyon sokat ettem, ami meg is látszott néha rajtam.
- Valami baj van? - Nam egy aggódó pillantást vetett rám meg az előttem lévő finomságra.
- Nem. Nincs. - és mosolyogva folytattam az étkezést. Pár perccel később egy üveg lehűtött bor is az asztalra került.
- Jaj nem nem én nem iszok alcoholt.
- Naa Jisoo egyszer bele fér. - igaza van egyszer bele fér hisz úgy sincs itt senki.
- Hát oké. De csak egy kicsit. - Miután ez a kedves úriember Mr. Nam tényleg csak egy „kicsit" töltött a poharamba, és nem akartam elmondani hogy ez túl sok nekem mert nagyon bírom az alcoholt, koccintottunk egyet. RM kezdte:
- Rád,
- meg rád is - folytattam.
- A Blackpink-re,
- meg a BTS-re. - fejeztem be, és egyszerre lehúztuk a pohár tartalmát. Letettem a poharamat, és elkezdtem szédülni.
- Jó-Jól vagy?! Gyere be feküdj el egy picit. - Karon fogott Nam és be próbált vinni az erélyajtón, de megbotlottam és persze hogy rá kellett esnem.
- Hoppá bocsánat én nem - kezdtem el magyarázkodni de megint félbe szakított - Semmi baj nincs. - megfogta két kezével az arcom, és a szemembe nézett. Én meg mit tehettek volna, éppen Kim Namjoon - on fekszem, ő meg a szememet fürkészi, meg eleve szédülök szóval csak mint egy fogyatékos, mosolyogtam. Be vallom egy picit megtetszett a helyzet.
- Bámulatos szemeid vannak.
- Köszönöm. - Csak mosolyogni tudtam és semmi más leblokkoltam, és Nam lágy hangjától végem lett. De most komolyan mi az a hang emberek? Hogy lehet valakinek ennyire mély, és lágy hangja egyben? OMG meghaltam...
- Jisoo én... Én...
- Te...?
- Szeretlek. - erre szépen lassan megcsókolt.