1

876 42 1
                                    

Reggel a telefonom csörgésére keltem.Megnéztem kihív és legjobb barátom, Jungkook az.-Ajánlom, hogy valami fontos dolog miatt hívtál, mert még aludni akarok.-Mondtam rekedtes hangon.-Neked is szia, egyébként már húsz perce várlak az ajtód előtt, mert hiába kopogok, csengetek, nem nyitod ki.És elkésünk a munkából, de a jó hír, hogy van nálam kávé.-Ó.-Csak ennyi jött ki a számon és amikor eljutott az agyamig, hogy mit mondott, gyors felugrottam és beszaladtam a fürdőbe.Ott megmostam a fogamat, majd visszamentem a szobámba és felvettem azt a ruhát, ami épp a kezem ügyébe esett.Cipőt felkapva magamra léptem ki a lakásom ajtaján és a nyuszi mosolyú haverommal találtam magam szembe.

-Csakhogy kész vagy.Menjünk, ha nem te lennél a főorvos, már kirúgtak volna téged ennyi késéssel.-Na, mondja az igazgató kicsi fia, aki szintén megússza a kirúgást.

Na igen, én és Jungkook régóta legjobb haverok vagyunk, úgy az általános suli óta.Egyetemen is együtt végeztünk és mind a ketten kórházban dolgozunk.Rajta kívül nincs senkim, persze vannak barátaim, de ő nekem testvérnek számít.Szüleim autó balesetben meghaltak 15 éves koromban, de szerencsére JK családja befogadott és nagyon hálás vagyok nekik.Lassan 2 éve van, hogy elköltöztem tőlük és talpra álltam.

Már a kocsiban ültünk, mikor megkérdeztem az időt.-Fél hét van.Mondta és koncentrált a vezetésre.-De azt mondtad késésbe vagyunk és csak hétre kell beérnünk.-Mondtam kissé idegesen, de azonnal meglágyultam, mikor meghallottam a kedvenc zenémet a rádióban.-Ezt most megúsztad Jeongguk.-Néztem rá, majd elkezdtem énekelni.

-Mintha te bántanál bárkit is.-Mosolyodott el az igazán.Nos igen, mondhatni elég békés ember vagyok és mindenkit az utolsó pillanatig bíztatok, vagy ha műtétről van szó, akkor megmentek.Az ismerőseim legtöbbször becéznek Hope-nak,Hobi-nak és néha a betegeknek is így mutatkozom be.

Épp egy pirosnál álltunk amikor hirtelen lebuktam, Jungkook meg fura arckifejezéssel nézett le rám.-Hyung, mit csinálsz?-Kérdezte még mindig furcsállva a dolgot.-Ott az exem, Namjoon és Jimin-nel beszélget!-Hol van?-Kapkodta össze-vissza a fejét.-Zöld!-Kiáltottam fel és barátom azonnal beletaposott a gázba.Sóhajtva visszaültem helyemre, majd Jungkook-ra néztem, akinek arca teljesen felvette a vörös színárnyalatot.-Csak nem szerelmes valaki Jimin-be?-Kérdeztem az egyértelműt, mire még jobban elvörösödött.-H-Hyung, miről beszélsz?-Naa ne csináld már, messziről látszik, hogy kedveled.-Közöltem vele az igazságot.-Ennyire látszik?A-akkor ő is tudja?!-Kezdett parázni szegénykém.-Hé nyugi, csak egyszerűen túl jól ismerlek.-Próbáltam nyugtatgatni.-Hobi, én azt hittem kibékültél Nam-mal a szakításotok után.-Mondta parkolás közben.-Igen kibékültünk, de tudod jól mennyire nincs kedvem reggelente beszélni.Ahogy meglátott volna, tuti felhívott volna.-Igaz.-Bólintott helyeselve igazamat.

Sziasztok!-Köszöntött egyik munkatársam és szintén jó barátom.-Szia.-Mondtuk egyszerre Kook-kal.-Mi ez a jó kedv Jin?-Kérdeztem mosolyogva.-Emlékszel arra, amiről múltkor beszéltünk?-Arról a fiúról beszélsz?-Összejöttünk!-Kiáltotta boldogan, majd megölelt minket.-Sok boldogságot!És ki a szerencsés fiú?-Kíváncsiskodtam.-Azt nem mondhatom el-Hajtotta le fejét-akkor megutálnál egy életre.-Mondta még mindig lehajtott fejjel, szomorkás hanggal.-Namjoon az?-Kérdeztem lágyan, mivel nekem már mesélt erről Nam.Nem vagyok mérges rájuk, mindkettő fiú szemében látom, hogy igazán szeretik egymást és ennek én csak örülni tudok.-Hirtelen felkapta a fejét és kérdően nézett rám.-Nem is vagy mérges?-Nem én örülök nektek.-Köszönöm Hope.-Mondta és szoros ölelésbe invitált, amit boldogan viszonoztam.

-Dr. Hoseok azonnal jöjjön a műtőbe!-Rontott be az ajtón egy nővér.-Máris megyek.-Mondtam és elindultam az újabb betegemhez.

A műtét nehéz volt, de sikerült.Az egyik nővér most mondja el az adatokat róla.-A neve Min Yoongi, 24 éves Daegu-ban született és nem tudni hol él jelenleg.-Rendben köszönöm, most már elmehet.

Itt fekszik egy fiú előttem, aki egy évvel idősebb és szépen fogalmazva szarrá verték csórit.De az arca még így is helyes.

Épp mikor mentem volna ki meghallottam mögülem, hogy a beteg nevén szólítva Yoongi, felébredt és nem a legkedvesebb hangulatában van.-Hol a faszban vagyok?!-Morgolódott és kiakarta tépni az infúziót, de megállítottam cselekedetét.-Maga meg ki?-Kérdezte még mindig mérgesen.-Fiatalabb vagyok, tegezz nyugodtan és hívhatsz Hope-nak vagy Hobi-nak.Az orvosod vagyok, ma reggel súlyos sérülésekkel hoztak be verekedés végett és műteni kellet, több helyen is eltörött a bordád és máshol is megsérültél.-Hadartam el gyorsan mondandómat.-Próbált felülni, de megérezhette a törött bordáját, mert élesen beszívta a levegőt és visszafeküdt.

-Mikor szabadulhatok innen?-Kérdezte most már nyugodtabban.-Két hét múlva elmehetsz.Még ki kéne töltened néhány papírt, hozzam most vagy majd később akarod kitölteni?-Majd később, most szeretnék pihenni ha nem baj.-Rendben, majd később jövök megnézni az állapotodat.

-Na, hogy sikerült a műtét?-Jött oda hozzám Jungkook, mikor kiléptem az ajtón.-Egész jól sikerült.Mondtam sóhajtva.-Mint mindig.-Vágta rá Jin ezer wattos mosollyal.

És nektek milyen volt a napotok?-Kérdeztem szendvics evés közben és Kook bele is kezdett a mesélésbe.-Egy idős nénike elkezdett ma kiabálni, hogy : Hol az a nyuszi fogú fiú?Keressék meg azonnal ő a fiam és elakar szökni!-Mondta és utánozta a néni hangját, mire mi röhögésbe kezdtünk.Mikor lenyugodtunk rákérdeztem Jin-re is.-És veled történt valami?-Nem egész nap unatkoztam, ebédkor bejött Nam és hozott kaját.

Jungkook ránézett az órára, aztán rám, ezzel jelezve, hogy indulni kéne haza.-Asszem mi megyünk, szia.Köszöntem el és indultunk is átöltözni, aztán a kocsihoz.

Köszi, hogy minden nap hozol és viszel is.-Mosolyogtam hálásan barátomra, mikor beszálltunk a kocsiba.

Mikor hazaértem azt hittem fejbe vágom magamat.Elfelejtettem visszamenni Yoongi-hoz.Amilyen gyorsan csak tudtam, megindultam a buszmegálló felé.Szerencsémre pont mikor oda értem érkezett meg a busz, így feltudtam egyből szállni.A kórház ajtaján szó szerint beszaladtam és nem foglalkoztam a recepcióssal, aki mondani akart valamit.A lift túl lassú lett volna így lépcsőt használtam.Viszont amikor beléptem a szobába nem várt látvány fogadott.Senki se volt bent.

-Hova lett Yoongi?

Az én szökevényem  |Sope|✔Where stories live. Discover now