Az én szökevényem |Sope|✔

4

Leültünk mindannyian az asztalhoz enni, mikor már Yoongi is köztünk volt.Jin hyung ma nagyon kitett magáért.Isteni lett az ebéd.Engem viszont nem az ebéd érdekelt, hanem Ő, akinek kisírt szemei csakúgy csillognak a fényben.Nem tudom mi történt vele míg a szobában volt, de nagyon fáj őt így látni.

-Hyung figyelsz egyáltalán?-Kérdezte Kook, így gondolataimból kizökkentve.-Tessék?-Kérdezek vissza kíváncsian, mert nem hallottam miről van szó.

-Most jelentette be az új Csóka és a Törpilla, hogy járnak.-Mondta nemtörődöm stílusban Suga, mire én teljesen lesokkoltam.Végre az én szerelmes maknae-m összejött azzal akit szeret.Ránéztem Jimin-re, aki szerelemtől csillogó szemekkel néz Jungkook-ra és fogják egymást kezét.Ann épp a férjével beszél telefonon, hogy elújságolja ezt a csodás hírt, a Namjin páros pedig mint az öreg házas párok, kezdenek nosztalgiázni, hogyan is jöttek össze.Én...én meg nézek rájuk irigykedve és azon gondolkozva, hogyan is lehetek olyan szerencsétlen, hogy egy hetero fiúba szeretek bele.De ez nem állíthat meg.

Min Yoongi az enyém leszel.

E meghitt pillanatból Jk mérges, de még így is aranyos hangja húzz vissza a valóságba.

-Hányszor mondjam el, hogy nem ez a nevem?-Húzta fel az orrát, mire párja egy puszit nyomott a szája sarkába, amitől elvörösödött.-Nyugodj meg picim, inkább egyél, hogy mihamarabb hazaérjünk.-o..oké.-Dadogta, majd neki állt az evésnek, ahogy a többiek is.

Miután befejezte mindenki az evést, beraktam a mosogatóba a tányérokat, majd este elmosogatok.

-Köszönjük a finom ebédet Jin hyung.-Mondtuk egyszerre.

Chim és Jungkook hamar leléptek kaja után, ahogy Ann is miszerint Taehyung és Taemin várja már haza.Mint kiderült nemrég értek haza.

-Csak egy valamit szeretnék tudni-kezdett bele Nam-hogyan tudtál ilyen hamar beleszeretni pont Yoongi-ba?-Nézett rám kérdőn párjával együtt.-T...ti miről be..beszéltek?-Na szép, kezdek dadogni mint a nyuszi fogú barátom.

-Ebéd közben végig őt nézted.-Állapították meg.Most mit mondjak nekik?Áh én sem tudom skacok, de valahogy mégis beleszerettem egy bűnözőbe aki sokszor paraszt és még sose volt kedves.Ez nemigazán jó magyarázat asszem.

Ép mikor megakartam szólalni hirtelen hangos zaj csapta meg a fülemet, ami a volt szobámból szűrődött ki.-Pillanat és jövök.-Mondtam, majd felpattantam a kanapéról és beszaladtam Yoongi-hoz.

Mikor beléptem megláttam a rengeteg törött váza darabbot a földön és egy reszkető kiscicát.

Már nem azért, de az orra olyan cuki.

Odaszaladtam a fiúhoz megnyugtatni.-Nyugodj meg, nincs semmi baj.-Csitítgattam, közben észre vettem, hogy pánikrohama van.

-Ne.....ne megint itt van.Én nem csináltam semmit ez nem az én hibám!-Suttogta maga elé a könnyekkel küzdő fiú.-Kiről beszélsz, ki van itt és mi nem a te hibád.-Beszéltem hozzá, de nem segített, ugyanúgy mondogatta ugyan azt.-YOONGI.-Kiáltottam rá, mire rám emelte tekintetét.

-Hoseok..te..te mit keresel itt?Mi történt?-Kérdezte és már nem kapkodott úgy a levegőért, mint eddig.-Pánikrohamod volt, szóval most pihenj, hamarosan visszajövök, mert tudni akarom mi történt pontosan.-Mondtam, miután vissza segítettem az ágyra.

-NE!-Kiáltott rám mikor ki akartam menni az ajtón, mire én kérdően néztem rá.-Kérlek ne hagyj egyedül.-Mondta lehajtott fejjel, mintha....mintha zavarba lenne!

-Rendben akkor csak seprűért megyek és utána itt  maradok veled.Sietek!-Igazat mondtam elvégre úgy sprinteltem azért a szarért, hogy vagy hatszor majdnem hanyatt vágódtam.A fiúknak gyors elhadartam, hogy majd később beszélgetünk, de most nem érek rá.Ők csak sejtelmesen elmosolyodtak és haza mentek.

-Itt vagyok.-Rontottam be a szobába seprűvel és lapáttal lihegve.-Gyors voltál.Nem is vagy akkora vénasszony, mint hittem.-Dörmögte maga elé.Most komolyan öregnek nevezett?És nőnek?

-Kikérem magamnak én egy fiatal férfi vagyok!-dobbantottam egyet a lábammal mérgemben.-Aranyos vagy mérgesen.-Kuncogta el magát.Naaa Min hetero vagyok Yoongi azt mondta, hogy aranyos?A végén még igaza lesz Jk-nek.

-Mit állsz ott, mint egy fa?Felsöpörsz még ma?Hadd lássam milyen takarítónő lennél doki.-És visszatért az igazi emberkénk.

Miután feltakarítottam elhatároztam, hogy kikérdezem, hogy még is mi a francért kapott pánik rohamot.

-Szeretném megkérdezni, hogy mi történt a szobában ebéd előtt és utána.-Ültem le az ágyra mellé.

-A lényeg, hogy én tudom.-Zárta le röviden, amit nem hagyhatok.-Yoongi kérlek.Tudom, hogy nehéz az érzelmes énedet mutatni és csak az láthatja akiben megbízol, szóval könyörgöm bízz bennem.-Néztem bele a szemébe hátha megtörik.

Felsóhajtott és leszegezett fejjel beszélni kezdett.

-Négy évvel ezelőtt egyik hétfő éjjelén menekültem a zsaruk elől.Akkoriban volt még egy személy akiben megbíztam Tae-en kívül.Nagyon fontos volt nekem, több volt mint egy barát.Ő volt az egyetlen aki eltudta érni nálam hogy kimondjam az sz betűs szót.De én elbasztam és most már nincs mellettem.Szóval mikor már majdnem elkaptak bemenekültem hozzá.Azt hittem, hogy ott nem találnak meg, hát jó nagyot tévedtem.Próbált elrejteni az utolsó pillanatokig és az engem célzó fegyver őt találta el.-Könnyezett be, de folytatta.-És azóta a nap óta hallom a hangját minden egyes egyedül töltött percben.De ha nem őt hallom akkor egy idegen hang szólal meg,ami csak engem hibáztat és azt akarja, hogy meghaljak.-Itt felnevetett.-Bár jobb is lenne, ha..-Nem, nem lenne jobb!-Szakítottam félbe.

-Inkább feküdjünk le aludni, rád fér a pihenés.Később még beszélünk erről.-Mondtam és éppen szálltam volna ki az ágyból, mikor visszarántott egy erős kéz.

-Tudom azt mondtam nem buzulok, de most nem szeretnék egyedül aludni.

-Rendben akkor jó éjszakát.-Mondtam annak ellenére, hogy még csak délután van.

Nagyon félek, hogy Yoongi skrizofén és nem csak lelkiismeret furdalása van.És még jobban félek, hogy bántani fogja magát.Ezentúl jobban figyelek rá,mint orvosa, mint haverja.

Vajon én is elérem, hogy több legyek neki, mint egy barát?