✔ || 𝗿𝗼𝗮𝗱 𝗻𝗼𝘁 𝘁𝗮𝗸𝗲𝗻

열셋 • thirteen

▂ ▃ ▄ ▅ ▆ ▇ █ █ ▇ ▆ ▅ ▄ ▃ ▂

— changbin, alszol már? — motyogta félénken, mire egy morgás szerű hangot kapott válaszul.

— mit akarsz, lixie? — kérdezte álmos, kissé rekedt hangon. hajnali fél kettő lehetett.

— nem tudok aludni, changbin. — suttogta, majd alsó ajkát kezdte el harapdálni.

— de én tudnék, lix. — nyitotta ki résnyire a szemeit, hogy szemügyre vehesse az előtte guggoló fiút.

egy ideig némán meredtek egymásra, majd changbin szavak nélkül a hátára fordult, és szélre csúszva felemelte a paplant. felix kissé szégyenlősen elmosolyodott, és bebújt changbin mellé az ágyba, majd magára húzta a takarót. changbin az oldalára fordulva háttal feküdt el, felix erre pedig számított is.

— köszönöm és... jóéjt, hyung. —mondta halkan, de csak egy hümmögést kapott válaszul.

ezek után még időtlen ideig meredt a plafonra, hátha rátör valami isteni fáradtság, ami nagyjából egy óra múlva magával ragadta, így mély álomba szenderült. changbin halkan felsóhajtott, ahogy meghallotta a fiatalabb szuszogását, majd felé fordult. fejét karján támasztotta, úgy bámult le a másik fiúra. lassan nyúlt felixhez, és még óvatosabban helyezte kezét a derekára, majd vigyázva húzta felixet maga felé, nehogy leessen az ágyról. erre a fiatalabb szusszantott egyet, és oldalára fordulva changbin mellkasába fúrta arcát. az idősebb nagyon lassan feküdt a hátára, nehogy felébressze a másikat, de felix így is megmozdult. kissé mocorgott, mintha rossz álmok bántanák. changbin jobb ötlet híján lassan végig simított karján, hátán, s végül haját kezdte el óvatosan simogatni, ahogy lix fülébe suttogta; "minden rendben van".

felix lassan megnyugodott.