서른둘 • thirty two

940 103 22
                                    

bang chan

▂ ▃ ▄ ▅ ▆ ▇ █ █ ▇ ▆ ▅ ▄ ▃ ▂

— felix! — szóltam neki, amikor changbin után akart menni az emeletre. ő a lépcsőről vissza nézett rám.

— igen, chan hyung? — kérdezte.

— gyere ide. — paskoltam meg a kanapét magam mellett. felix vonakodva ugyan, de leült mellém. — mesélj.

— mit meséljek, hyung? — kérdezte, játszva az értetlent.

— mióta a gépen changbin mellé ültél, azóta alig beszéltünk valamit, folyton csak changbinnel lógsz, és én is csak az instás posztjaidból tudom, hogy mi van veled. mintha nem együtt "nyaralnánk". — néztem rá, ő pedig először alsó ajkába harapott, majd lehajtotta fejét. — ez nem lebaszás volt. csak szeretném, ha nem csak és kizáróla seo changbinnel foglalkoznál, ha már az elején annyira ellenezted még a jelenlétét is.

— changbin jó fej. — motyogta.

— mit csináltatok tegnap? — kérdeztem.

— mi? öm. táncoltunk. — sütötte le a szemeit.

— jó, elhiszem. — mondtam, ő pedig láthatóan megkönnyebbült.  — felix, kérhetem, hogy legyél őszinte? — kérdeztem.

kapta tekintetét, majd le pillantva biccentett egy aprót, és tovább bámulta a padlót.

— mi van köztetek? — kérdeztem.

— s-semmi, chan hyung. — harapdálta a száját.

— ne hazudj, lee. — mondtam volna pontosan ezt, de changbin megelőzött.

felix hirtelen ránézett, majd nagyot nyelt, de megszólalni még mindig nem akart.

— egy kicsit közel kerültünk egymáshoz, és "hasonlók", szóval ez egyáltalán nem semmi, csak kezdetleges. na meg fura. — ugrott a kanapéra lix mellé changbin is.  — na és köztetek azzal a kissráccal? — vonta fel a szemöldökét bin.

— nem vagyok kissrác! — kiabált valahonnan jeongin, mire elmosolyodtam.

— nincs sok köztetek, szóval ne kisfiúzd. — forgattam meg a szemeimet. — nem túl sok, adtam neki egy esélyt, aztán most itt vagyunk — mondtam a végét halkan, de elhadarva szinte az egészet.

jeongin felbukkant, majd az arcomra nyomott egy puszit és az emelet felé vette az irányt. én egy kicsit ledermedtem, de hamar rendeztem vonásaimat.

— mit csináltatok tegnap? — kérdeztem changbintől.

— mondtam, hogy táncoltu- — magyarázott felix, de changbin a szájára tette a kezét.

— nem táncoltunk. — mondta, és elvigyorodott.

jézusom.


___________
ennek a résznek annyi
értelme sincs, mint a
létezésemnek

✔ || 𝗿𝗼𝗮𝗱 𝗻𝗼𝘁 𝘁𝗮𝗸𝗲𝗻Where stories live. Discover now