végtelen vég | Tom Hiddleston |

VIII

Szédülök. De nagyon még ki sem keltem az agyból de már szédülök. Pár perc elteltével mikor már megszünt a szédülés kikászálódom az agyamból és akkor ér a meglepetés. Ez nem is az én agyam. És te jó ég ez nem az én ruhám. Jaj nenene ugye ez nem Tomé! Miután észrevettem a nyilvánvalót kipattanok az ágyból és az ajtó felé indulok. Kilépek rajta és a konyha meg a nappali holt területén találom magam. A nappali kanapéján ott ül Tom és a TVben néz épp valamit.
+oh csak hogy felkeltél, már kezdtem aggódni!-fel áll és odajön hozzám.
-me-mennyi az idő?
+öhm - fordul a TV felé és a mozdulat közben nyakán az ütő ér épp hogy nem pattan el, ettől csak még jobban elszédülök de még azért állok - 14:47.
-jesszusom kettő óra?! -közben a szememhez kapok és próbálom kidörzsölni belőle a maradék álmot.
+hát igazából már három deee, semmi gond!-közben elveszi kezem a szememtől és kissé széthúzza szemem hogy megnézze reagál e a pupillám.
-ez mire kellett?
+csak megnéztem reagálsz e.
-Áh, oké
+kérsz esetleg valamit enni? Rántotta? Pizza? Valami? Közben a konyhába sétált és a hűtőt nyitogatta, majd a középen lévő konyhaszigetre támaszkodott.
-öhm nem köszönöm én inkább most hazamennék. Ezzel indultam is vissza a hálóba.
+Reni!
-igen? - néztem vissza már az ajtó keret mögül
+Ne menj még!
Értetlenül felhúztam a szemöldököm.
+te emlékszem miket mondtál tegnap este?
-nem nem igazán? Gyanakvóan kijjebb álltam az ajtófélfa mögül.
+mikor mondtam hogy hazaviszlek, azt válaszoltad hogy te maximum az alsónadrágomba mész, vagyis jössz.
Reagálni sajnos nem tudtam a saját mondatomra csak az arc kifejezésem változott hihetetlenné. Vissza sétáltam a konyhaszigethez és helyet foglaltam az eslő bárszéken majd a homlokomra raktam kezeim egy részt a szédülés miatt más részt a szavaimtól amiket az imént Tom idézett.
-jesszusom, tényleg ilyet mondtam?!
+öhm igen... De igazából nem bántott annyira. Sőt valójában kicsit örültem is neki...
-sajnálom Tom de nekem most haza kell mennem! Pattantam fel a székről és szoba felé indultam.
+Reni, engem tényleg nem bántottál meg vele!
-tudom Tom, de akkor is jobb ha most haza megyek. Azzal újra elindúltam a szoba felé. A szobában volt egy nagy két személyes ágy, kettő éjjeliszekrény egy álló tükör és egy fotel az ajtó melletti sarokban ahol a ruhám is volt. Magamhoz vettem a ruháim és leültem a tükörrel szemben. Mialatt levettem a pólóm kicsit elgondolgoztam azon mi lenne ha maradnék, talán valami jó dolog is kisülhetne belőle... Nyikorgás. Az ajtó nyikorog, megfordulok hogy megnézzem csak a szél próbálja e meg kinyitni de nem. Tom lép be rajta. Felpattanok és a pólómat vagyis Tom pólóját a melltartóm elé kapom. A tekintete vágyakozó. Nem torpan meg az alulöltözöttségem láttán, jön tovább felém. Már nagyon közel van hozzám, épp egy karnyújtásnyira mikor vissza veszi a pólóját. A melleimre fokuszál.
+Nem akarom hogy elmenj.. Még közelebb lép és karom alatt megfogja hátam. A mellem vagyis a melltartóm már melkasához ér. A mellemről már a számra mászott tekintete. Vadítóan megcsókol. Egyből érzem szájpadlásomon a nyelvét ami teljesen felizgat. Ledobja a földre a még kezében szorongatott pólót és teljesen magához présel. Nagyon szorosan ölel, olyannyira hogy meg tudnám számolni az izom rétegeit. Csókunk szüntelen. Elkezd óvatosan testével lökni az ágy felé addig míg oda nem érünk. Ott rányom az ágyra és habár a testével elengedett a szájával még nem. A pólója aljáért nyúlok és elkezdem fölfelé húzni. Miután megszabadítottam pólójától a szemembe néz. Furcsán elgyengítő ez a nézése, újra megtámad a szája de most a nyakamat veszi célba. Egyre lejjebb halad ajkával míg én arcát fogom kapaszkodóként. Élvezem csókjait mikor feltűnik hogy melltartóm elengedett, hirtelen érzem hogy többé már nem tart. Lehúzza karomról a pántokat és leveszi a kosarat is, olyan furcsa érzés előtte így lenni, libabőrös is leszek attól ahogy nézi a melleim. A libabőrtől mellbimbóim is megkeményednek amin csak elmosolyodik és nem vár tovább. Bal mellemre megy rá, először csak halvány puszikat nyom rá majd gyengén és izgatóan ráharap a bimbómra. Az élvezettől felnyögök amitől elmosolyodik ismét, érzem. Még egy kicsit időzik majd átmegy a jobb mellemre és ott megteszi ugyan ezeket.