Tudom... Miattam van... Én engedtem el...
Nem fáj, de nem is jó...
Őszintén... Nem érzek semmit...
Üres lettem... Elvesztettem az okot az életre...
Furcsa, nem gondoltam, hogy ilyen könnyen elengedem, hogy ilyen gyorsan elveszitem. Hiszen annyira kapaszkodtam belé, annyira ragaszkodtam hozzá, hogy az sem érdekelt ezzel mennyi fájdalmat okozok magamnak.
És most csak úgy eltűnt. Szinte nyom nélkül...
Csak a fájdalom hegei és az eltűnt fiú banda nevével ellátott karkötő maradt utána.
YOU ARE READING
A Kávét Csak Feketén
RandomMeg néha, ha olyan kedvem van egy kis cukor és tej is, de feketén a legjobb. Ahogy a kesernyés íze kissé fájón hat, de mégis... olyan jó érzéssel tölt el, hogy megint érezned kell azt a mámorító ízt. Igazából én sem tudom, hogy ennek a kis izének mi...
