Az erdő lánya

Old book

- Anya! Segíts!-kiáltotta kétségbeesetten sarokban ülő anyjának Allison.-Kérlek,nem hagyhatod hogy csak úgy megöljenek!-szemeiből könnycseppek gördültek le,de az édesanya nem mozdult.A lány oldalra fordult s egyenesen a szörnyetegre nézett. Hatalmas karjai és csápjai voltak,de a legrosszabb mégis az volt,hogy arca helyén egy barátja arcát vélte felfedezni. Szemei még jobban könnyekkel teltek voltak.
-James! Te vagy az??-kérdezte a lány döbbenten.-James!
De a fiú nem válaszolt csak egyre közelített a lány felé. Mikor nagyon közel ért hozzá,Allison lehunyta a szemét,de amikor legközelebb kinyitotta egy könyvtárban találta magát.Egyenesen az egyik polc felé tartott,nem tudta miért vagy hogy hogyan,de nem ő irányította a lábait.Egy könyvespolc felé tartott,ahonnan levett egy barna borítójú könyvet. A borítóra egy eldöntött négyzet volt vésve amelyben egy kör volt. A lánynak fogalma sem volt mit jelenthet. Kinyitotta de nem volt benne semmi. Csak forgatta a kezében a könyvet,majd újra felnyitotta.. Ekkor már rengeteg szó volt benne,de Allison nem tudta elolvasni. Amíg a szavakat próbálta kibogozni, mögötte mocorgást hallott. Az anyja ült a sarokban és magában motyogott valamit.
-Anya,minden rendben? Jól vagy?-kérdezte aggódó szemekkel a lány.
- Minden a te hibád.-motyogta az anyuka,de a lány így is meghallotta.
-Mégis miről beszélsz,mi az én hibám???-ekkor már kétségbeesetten kérdezett vissza Allison.
-A te hibád!! Miattad fog mindenki meghalni!! A te hibád Allison!-kiabált most már az anya.
Az említett közelíteni az anyja felé,de az próbált egyre inkább hátrálni.
-Menj innen! Átkozott,te tetted ezt velem te tettél ezzé az állattá.-kiabált megint.
-Anya én nem tettem semmit! Én nem bántottalak és senkit sem fogok bántani.-a lány odaért az anyjához és megragadta a kezét,de az anyja a másik kezével belemart a lány karjába mire a lány felkiáltott. Az anyuka felállt és megragadta a lány torkát.
-Itt és most végzek veled hogy ne bánthass te senkit!-mondta keserűen. Ekkor fojtogatni kezdte a lány. Hiába kérlelte hiába sikoltozott az anyja nem állt le. Amikor már alig kapott levegőt,a lány feladta és becsukta szemeit.

Zihálva nyitotta ki újra szemeit,mire az anyja berontott a szobájába.
-Szivem! Semmi baj,csak egy rémálom volt. Most már itt vagyok,nem lesz semmi baj.-nyugtatta a lányát az anyuka.
- Anya,olyan volt mintha valóság lett volna!-sírta el magát a lány.
-Sss! Semmi baj,aludj csak vissza. Már nincs semmi baj!-adott egy puszit a lány homlokára,majd kiment.
A lány felállt az ágyáról és a polcához ment. Ott volt Az a könyv. A könyv amit álmában látott.
Kinyitotta.

-De hiszen...Ez nem lehet! Ez üres!!-hangjában rettegést és idegességet lehetett felfedezni.

Nagyon szépen köszönöm, így utólag is a borítót Anettze-nek. Egy kicsit talán megkésve, de jobb mint soha nem? 😅