Jungkook háromszor volt szerelmes.
Egyszer beleszeretett a szinte tökéletesnek hitt Taehyungba. Gyönyörű volt, odaadó és bátor. Kedves, aranyos és ízig vérig hűséges. Szinte boldogsággal töltötte el az is, hogy egyáltalán a közelében lehet és erőre kaphat az energiából amit sugároz. Talán ez a hálája neki? Hogy belészeretett?
-Jungkook?
-Igen, Taehyung-hyung?
-Nem csodálatos? Hogy csak egy ember vagyok a hét billió közül, de mindannyian fontosak vagyunk? Még ha nem is ismered a másikat, ha csak a buszon látod, fontos volt hogy ott legyen. Mindenki olyan komplex mint én, de mégis csak egy a sok közül. Nem emlékszem rájuk de fontosak voltak hogy ott legyenek. Mindenki fontos, még ha nem is érzi úgy... - Mondja a fiú miközben fejjel lefelé fekszik a kanapén, hülye mémeket nézve a bandáról.
Jungkook még jobban belészeretett.
Namjoonhoz járt hogy hogyan csavarja el a fejét, hogy hogyan érje el hogy a másik ugyanannyira szeresse őt, mint ő Taehyungot. Ő a leader, mindenki neki mondja el óhajait, sóhajait. Sajnos Namjoon nem szolgált túl sok jó hírrel. Látni lehetett rajta hogy nem akarja elmondani, de Jungkook úgy volt vele hogy inkább mondja el.
-...Szerinted meleg egyáltalán? -Kérdezi sóhajtva, az említett vállára döntve a fejét. Látszik Namjoon-on hogy hezitál elmondani. Látszik rajta hogy legszívesebben nem lenne ebben a helyzetben. De vesz egy mély levegőt és megöleli Jungkookot, aki tudja már itt hogy mi lesz a válasz.
-Sajnálom, Kook... - Mondja szomorúan. Jungkook persze azonnal tudja hogy ez mit jelent. Akkor nem is a személyiségével van a baj, hanem azzal ami a lába között van. Tudja hogy nem hibáztatja Tae-t, mert nem ő dönti el hogy kihez vonzódik, és tudja hogy Nam-ot sem hibáztathatja, mert ő csak egy kommunikációs csatorna az érzések között. Nem tud mást hibáztatni, csak saját magát, amiért volt olyan bolond hogy beleszeressen.
-A-azt hiszem most megyek... - Mondja remegő hangon és bemegy a szobájába. Namjoon pedig mindig is nagyon közel állt Jungkookhoz, közelebb mint akármelyik bandatag. Szinte lelkitárs kapocs lehetett, mint ami Taehyungnak és Jiminnek van. Pontosan tudta Nam hogy mire van szüksége Kooknak. Bement hozzá, elterelte a figyelmét. Legalább is megpróbálta. Nehéz olyannak elterelni, aki nem hajlandó másra gondolni, mint szíve baja. Együtt elmentek a stúdióba, ahol találkoztak Jinnel, ki nem ment haza a mai edzésről és még mindig gyakorolt. Már lassan öt órája. Borzadva állítják le a gyenge fiú aki kisírja magát Jungkook vállán. Öt perc se telik el és mind a két fiú zokog. Mind a ketten azért mert nem teljesedik be a szerelem. Jungkook-ot nem szereti Taehyung, Jin pedig nem szereti magát.
-Menjünk haza. - Mondja lágyan Namjoon, miután a két fiú kisírta magát. Hazafele viccelődnek, de Jungkook még mindig nem békélt meg. Nem megy haza velük. Leválik a kis csapattól, hogy elmenjen elinni a problémáit. Egy pár óra múlva tér csak haza, ahol Namjoon már idegesen várja.
-Mégis merre jártál?! -Kérdezi olyan nyugodtan amennyire nyugodt csak tud lenni egy ilyen helyzetben. Legszívesebben elkezdene ordibálni, de muszáj nyugodtnak maradnia. Amennyire csak tud.
-Ittam egy kicsit- Nevetgél a fiatalabb, miközben leveszi a felsőjét hisz a kabátját már útközben elhagyta.
-Ittál?! És mégis kinek akartál erről szólni? - Kérdezi Namjoon idegesen miközben megállítja a fiatalabbat abban hogy a nappali közepén vetkőzzön le teljesen anyaszült meztelenre. Felvezeti a nevetgélő fiút, aki szentül állítja hogy ő aztán nem mondta senkinek de semmi gond sincsen, hiszen egyáltalán nincs berugva és hogy nem kell neki segíteni, majd rögtön ez után elesik a saját lábában, beverve az orrát ami miatt pityeregve dől be az ágyba és szinte azonnal el is alszik.
Másnap nem tudja nem észre venni ahogy Taehyung nap a telefonján lóg, kuncogva és néha-néha elmosolyodva.
Így volt Jungkook első szerelme kudarc.
