Egy Idol Múltja /Taehyung ff./

~7~

Hope szemszöge :

Mivel előző este nem találtam választ Tae szavaira ,arra jutottam legjobb lesz ha ráhagyom.
Nem akartam a mai napom is a rajta való agyalásra pazarolni ,tehát megfogadtam ,ma akármit is csinálok ,annak semmi köze nem lessz hozzá.
Ez a tervem persze nem húzta tovább pár percnél ,mivel mikor már épp egy csésze friss kávé társaságában elhelyezkedtem ágyamban ,laptopommal ölemben ,megcsörrent a mobilom.
Az óra reggel 9-et mutatott , így mikor  fogadtam Mrs. Kim hívását ,már el is könyveltem ugrott minden reményem amit a mai naphoz fűztem.

-Jóreggelt Mrs Kim!-köszöntöm a vonal túlsó végén lévő nőt.
-Jóreggelt drágám!Sajnálom ,hogy már megint zavarlak ,viszont tudod ,hogy rajtad kívül mást nem tűrnek meg az ikrek maguk mellett.Pár perce hívtak az irodából ,hogy néhány papír elkeveredett így be kell mennem azokat újra írni.Megtennéd esetleg ,hogy arra az 1-2 órára átjössz?
-Ez csak természetes asszonyom-adom a választ szinte azonnal, mivel tudom Mr Kim is dolgozik és nem hagyhatom cserben a gyerekeket.
Főleg nem azzal az idióta bátyjukkal.Hisz tegnap sem bírt velük-szólal megekkor lekezelő énem ,majd miután letettem a telefont ,kikászálódtam a már pont kényelmes ágyamból ,felöltöztem ,megmostam az arcom és a fogam ,majd lehúzva kávémat és elindultam át a szomszéd házba.

Épp kopogtam volna ,mikor az ajtó kinyílt így kicsin múlott ,hogy nem zuhantam be a küszöbön.
-Jesszus!-lepődött meg Taehyung is majdnem épp annyira mint én ,majd miután sikeresen beljebb léptem a házba csak érdeklődve nézett rám.
-Jó gyorsan átértél-töri meg végül a kínos csendet ,mire én nem tudok vagy talán nem is akarok mit mondani bár benső hangomnak már azonnal meg kellett szólalnia.
Nézd meg!A végén még azt hiszi miatta rohantál ennyire...
Ez a "felismerés" viszont egyáltalán nem tetszett ,így életem leggagyibb "visszaszólása" következett.
-Nem miattad jöttem azt elhiheted-ennyi mondtam majd elindultam a nappaliba ,ahol sejtésem szerint az ikrek voltak.

-Hooope-rohamoznak meg a kölykök amint megpillantanak.
-Sziasztok-ölelem meg őket azonnal ,amikor hozzám érnek-Na mi az még nem fel sem öltöztetek?-kérdezem.
-Nemrég keltek.Sajnos mivel siettem a készülődéssel nem tudtam őket teljesen felkelteni és sunyiban visszaaludtak-szólal meg Mrs Kim ,miközben sietve bedobál pár aktát táskájába ,belebújik magassarkújába és már indulásra készen is áll.
-Értem.Noss mivel szombat van nem látom akadályát a kisséi kelésnek. Nem egy világrengető probléma-mosolygom biztatóan a nőre majd a gyerekekre.
-Na de nekem most mennem kell.Jók legyetek ,neked pedig Hope köszönöm és este meghálálom ,hogy feláldoztad értem a hétvégéd.
-Ugyan már semmiség.Amúgy sem volt semmi különösebb tervem mára-felelem ,majd mikor Mrs Kim távozik, a konyhába veszem az irányt ,hogy reggelit készítsek a kis lustaságoknak.

-Uuuh müzliii-mosolyodik el vidáman Eon.
-Én is jó sok tejjel kérem-mondja Jeong.
-Mindketten ugyan annyit kaptok ne aggódj haspók-paskolom meg a fiú kobakját.
-Igen Jeong ne legyél ennyire torkos!Rosszabb vagy mint egy kis disznó-mondja Taehyung ,majd egyszeriben csak felkapja öccsét és körbe körbe kezd forogni vele.
-Áááhhh-kezdett visítani Jeong ,mire huga Eon ,mivel mindig imádja utánozni bátyját ,szintén rázendített.
-Na jó elég lesz!-szólok közbe ,mire Tae abbahagyja a pörgést és a gyerekek sem sikítanak tovább-Itt a műzlitek gyertek és egyetek-mondom végül ,majd az étkezőasztalra helyezem a tálkákat ,a gyerekek pedig miután bátyja letette öccsét ,helyet foglaltak egy egy széken.

-Miután megreggeliztetek és átöltöztetek festhetnénk.Van kedvetek?-kérdezem a gyerkőcöket az asztalnak támaszkodva  ,mire azok csak beleegyezően hümmögnek egyet teli szájjal.

-Én egy szivárványt fogok festeni-közli vidáman Eon két újabb falatt között.
-Én meg egy kocsit-avatja be hugát Jeong.
-Azta ezek aztán a jó ötletek-mondom majd mindettőjüknek megsimogatom buksiját ,ezután még figyelem amíg azt a maradék 4-5 falatot megeszik ezt követően pedig elindulnak öltözni.

-Te aztán tudsz bánni velük.Nem gondoltam ,hogy így elkezdenek visítani mindketten.Hogy értessz ennyire a gyerekek nyelvén-kérdezi Taehyung mikor épp a már üres tálakat mosom el.
Mivel viszont ismét nem tudtam mit mondani inkább csak hallgattam.

Nem akartam már a mostaninál is többet foglalkozni vele,remélve ,hogy akkor talán mégis sikerül részben tartani a mára tett fogadalmam ,hogy nem foglalkozom többet Vele.

-Oké...Látom tényleg nincs semmi közöm hozzád ,ahogy azt tegnap is mondtad-vált ekkor stílust és sértetten ő is felbaktat az emeletre.
Hát ha azt akartam ,hogy ne törődjön velem ő sem ,azt hiszem azt elértem-szólal meg belsőm.

-Na most meg nehogy már nekem legyen lelkiismeretfurdalásom!-figyelmeztetem magam már hangosan és amilyen gyorsan csak lehet ,ki akarom verni a fejemből ezt a kósza gondolatot.

Az Ő érzései ,aki összetörte annó a szívem ,semmilyen mértékben nem kell ,hogy érdekeljenek.
Legyalábbis nem kéne-morfondírozom tovább ,ám gondolataimból a lépcsőről lecsörtetők hangja szakít ki.

-Na mehetünk?-kérdezem a két boldog gyerkőcöt ,akik már túlbuzgón ,ikhlettel megtelve útra készek.
-Igeen-felelik egyszerre én pedig csak gyorsan firkantok egy "Nálam vagyunk festeni" a hűtőn díszelgő jegyzettömbre és már indulunk is.

Taehyung szemszöge :

Még mindig fülemben dübörgött a vér a dühtől ,ami ismételten Hope-tól fogott el.
-Hogy lehet ennyire beképzelt?Azt hiszi annyira érdekel mi van vele?Ennyire egy....egy...egoista...öntelt lányt-morgolódom és mire észbe kapok már ismét a konyhába tartok ,hogy beolvassak neki ,hiszen ki Ő ,hogy engem ignoráljon ,ám mikor leértem egy hűtőn lévő cetlin kívül mást nem találtam.

"Nálam vagyunk festeni"-díszelegtek a szavak a lapocskán ,én pedig csak újra és újra elolvastam azokat.
Most mégis mit tehetnék?Menjek át én is csak hogy leüvöltsem a fejét és számon kérjem?
-Nem...Azt azért már nem-hozom meg a döntést végül és mivel tudom ottlétem csak bajt és konfliktust szülne ,inkább csak kiöntöm egy tálba a maradék müzlit ,felöntöm azt tejjel és visszaindulok a szobámba.

-Ez aztán egy Idol-hoz illő program-motyogom végül ,majd a tál müzlimmel a kezemben háradőlök és elindítom egyik kedvenc animém.