Egy Idol Múltja /Taehyung ff./

~11~

Taehyung szemszöge

Tárgy: Emlékeztető a Soulba való visszatérésről

Ezúton szeretnénk emlékeztetni, hogy a családjában bekövetkezett tragédia miatt kapott szabadsága a holnapi nappal lejár. Holnap után, tehát szombaton reggel 7 órakor kérem legyen a helyi repülőtéren. A 3. terminálnál fogja megkapni a repjegyét. A gépe 8:05kor indul.
Kérem amint megérkezik Szöulba, jelenjen meg a Big Hit irodájában.
Addig is minden jót!

Üdvözlettel:
Sang Kyo
a BigHit Entertainment felelős aszisztense

Egy hét...Egy kibaszott hete, hogy rendeződni látszott a Hope-al való kapcsolatom. Sőt, a javulni nem is kifejezés arra ami velünk történt. Mintha visszarepültünk volna a távozásom előtti időkbe.
Minden napot együtt töltöttünk. Vigyáztunk az ikrekre, randizni jártunk, eljártunk edzeni és hát khmm...noss igen...Ismét összemelegedtünk.
Erre jön ez a rohadt email, hogy mehetek vissza.
Ismét azt akarják, hogy hagyjam el Őt. Ezt a hibát viszont kizárt dolog ,hogy még egyszer elkövessem. Már csak azt kell kitalálnom, hogy akkor mégis mi a fészkes fenét csináljak.

Délután 1 óra van, anyámék pedig ma kivételesen itthonról dolgoztak, így az irodává alakított szoba felé veszem az irányt,miután az ikrek csendben nekiálltak a nappaliban megírni a házijukat.

-Bejöhetek?-kérdezem mikor az iroda nyitott ajtaja elé érek.
-Persze gyere csak fiam-invitál be apám, majd az épp telefonáló anyám is mosolyogva int, hogy foglaljak helyet.

-Valami baj van Taehyung?Mi történt?-kérdezi anyu,miután letette a készüléket.
-Nem...Vagyis...Nem olyan dolog,amire ne számítottam volna...-motyogom és babrálni kezdek az apám asztalán lévő tollak egyikével.
-Csak nem?Újra összevesztetek Hope-al?-kérdezi apám.
-Jajj ne mondd ezt! Hisz olyan jól elvoltatok megint...
-Nem...Hope-al minden rendben...Eddig legalábbis. Most a szabadságom leteltéről van szó. Vissza kell repülnöm Soulba. Indulnak a nagykoncertek és az mv forgatások-magyarázom.
-Oh...És mikor...Mikor kell menned?-kérdezi anyu szipogva.
Na remek...ő is elkezdi a sírást. Nem lesz elég az ikreket vigasztalni, na meg Hope-ot...
-Holnap. Este kaptam az emailt. Ma van az utolsó napom.Holnap korán reggel indulnom kell a reptérre.
-Értem-apám csak ennyit mondott.Felállt, átölelte anyám vállát, motyogott valami olyasmit, hogy " Az élet már csak ilyen, megy tovább..", majd megveregette a vállam, jó utat kívánt holnapra és közölte,hogy ő valószínüleg akkor már megbeszélésre megy mikor én indulok. Szóval ennyit az atyai búcsúról.
-Hiányozni fogsz kisfiam...-motyogta apa távozása után anyám, aki csak lerogyott abba a székbe, ahol eddig apám ült.
-Majd elmúlik. Mint legutóbb. Pár hónap a távozásom után és megfeledkezel rólam-mosolyodtam el szarkasztikusan.
-Kim Taehyung!Ezt azonnal vond vissza!Egyáltalán nem feledkeztem meg rólad!Mindig gondoltam rád.Minden egyes nap.Hogy ugyan reggeliztél e, vacsoráztál e , ha hideg volt akkor felöltöztél e rendesen? Folyamatosan figyeltem merre vagytok éppen a nagyvilágban és ,hogy ahol vagytok milyen az idő. Csúszik e az út? És ugye nem ért titeket semmi baj, mikor épp repültetek. Minden egyes hírt elolvastam rólatok az újságokban és az interneten. Állandóan emailekkel traktáltam az BigHit irodáit, amikor a nagyi meghalt még egy ügyvédi perrel fenyegető levelet is írtam a vezetőségnek, csak hogy te eljöhess, ráadásul ennyi időre. Más szerinted kapott volna ennyi szabadságot?Max 1 hetet Taehyung. De tudtam mennyire szeretted a nagyit és azt is tudtam neked több idő kell, így mindent bevetve fenyegettem mindenkit. Az ilyen aszisztenstől az olyan menedzserig. Szóval ne merd azt mondani nekem ,hogy nem törődtem veled és elfelejtettelek!-hadarja anyám,mire elakad a lélegzetem.
Tényleg ennyire odafigyelt rám?
-Oké, oké.Bocsánat! De ezt mégis honnan kellett volna tudnom?Havonta ha kétszer írtál nekem emailt és néha-néha telefonáltál. A hívásokat is max 5 perc alatt letudtad...
-Mert dolgozom Taehyung. Ezen kívül az ikrekkel is foglalkozom. Edzésekre, szakkörökre hordom őket. Iskolából hozom ,viszem. Bár igaz sokszor Hope segítségét kértem az utóbbi időben, de lassan ő sem lesz már itt, így megint minden az én feladatom lesz. És te is dolgozol. Tökéletesen ismerem a napirendeteket, mivel ezt is kizsaroltam az egyik aszisztensetekből. Amellett a sok edzés , próba és munka mellett nem várhatom el hogy a 24 órádból 25-öt csinálj miattunk. Apád jól mondta.Az élet megy tovább.Folyik tovább minden patak a saját medrében. Mi is visszarázódunk a mindennapokba, ahogyan te is-hadarja ismét anyu, mire én komolyan elgondolkodom azon ,hogy javasolni fogom Yoonginak, vegyen néhány leckét anyámtól, mert bár rapper a srác, ráadásul talán az egyik legjobb, anyám most asszem' lepipálta-De azért örömmel hallom, hogy hiányoltál minket,így megígérem igyekezni fogok többször írni és tovább telefonálni-húzza végül halvány mosolyra a száját. Mire én csak bólintok és ekkor leesik amit az imént mondott.
-Hope...Amit az előbb mondtál....Azt mondtad ,hogy ő sem sokáig lesz már itt...Ezt hogy értetted?
-Noss fontolgatja már egy ideje, hogy elkezd marketing szakon dolgozni.Hiszen annyit tanult. Ideje ,hogy kamatoztassa a tudását.
-És hol akar dolgozni pontosan?
-Azt nem tudom. Nanával beszélt az ilyenekről. Én meg nem akartam faggatni, meg nem is nagyon volt rá időnk,hogy mélyebben belemenjünk a témába. Egyszer felajánlottam,hogy dolgozzon nekünk, de elutasította. Azt mondta nem ez az az irány amiben elképzelte magát, így aztán hagytuk a témát.
-Értem. Akkor én most megyek. Elköszönök az ikrektől, hogy ne reggel kelljen őket felébresztenem.
-Rendben-feleli, gyorsan feláll az asztaltól, megölel, mire megcsörren a mobilja, ám mielőtt felveszi ,még utánnam szól-Taehyung!Szeretünk kisfiam.És hiányozni fogsz.
-Én is szeretlek titeket és ti is hiányozni fogtok.Oh és ne veszekedjetek apával a kicsik előtt-teszem még hozzá, mire anyám bólint,majd felveszi a telefont.