Maradj velem! (Levi x oc)

1.rész

Éjfél van. De nem alszok mert, nem is tudok meg nem is akarok ugyanis nem rég jött ki a SNK-ból egy új rész és azt nézem ötödjére újra. Egyszereűen imádom. És van egy férfi akit még jobban imádok mindenél. A VILÁG LEGERŐSEBB KATONÁJA. Levi heichou.
Mint minden más fan-ak nekem is a férjem. Csak az a baj hogy nem a való életben hanem az én kis elképzelt világomban. Ahol minden meg van amit szeretek.

Mivel szeretek gondolkodni az ilyeneken hamar elszokott nyomni az álom. Ezzel most sem volt máskép.

Valami zajra felébredtem. Pedig általában nem szoktam semmire sem felkellni.

Kinyitottam a szemem, felültem és megszédültem. Ebből azt szűrtem le hogy nem aludtam eleget.

Megint halottam valamit de, már hangosabban és folyamatosan egy más után. Szét néztem. Nem láttam semmit majd egyszer csak a vakság megszünt. Egy ilyen izé volt előttem. Először nem tudtam mi ez majd rá jöttem. Egy bazi nagy titan. Hát én hirtelenjében majd össze sza.... kakiltam magam.

Hirtelen nem tudtam mit csináljak, majd felállok és futok. Mivel más nem jutott eszembe ezért ezt az egy gondolatott eljutattam a lábaimig amik meg is mozdultak. Futottam és futottam de az a rohadt óriást csak nem akartam le hagyni.
Nem tudom honann a francból de több köcsög gyűlt körém. Hát hogy a jó isten áldná meg a lábam amivel meg áldott. Egyre jobban lassúltam. Nem akartam elhinni de abban a pillanatban megbuktam a semmiben.
-Anyukádat-mondtam hangosan majd felálltam és futottam tovább.
Ugye rólam azt kell tudni ha elesek akkor a bokám az feladja a szolgálatott. Most is ezt történt. Alig bírtam még járni is de meg próbáltam.

Ebben a pillanatban elkapott az egyik és már emelt is fel.
-Hát itt lenne a vég?-gondoltam magamban.
Ekkor lovak hangját hallottam. Oldara néztem és tényleg azok voltak. Hát én abban minutumban úgy megkönnyebűltem mint a k***a élet.
De nem sokáig örülhettem mert az a dög be kapot.

Ott voltam a szájában. A sírás kerülgetett mikor hirtelen kinyilt a szája. Felálltam és gyorsan idultam volna ki mikor szembe találtam magamat valakivel. Hát az a valaki Hanji volt. Ő oda jött hozzám és felkapott mennyasszony pózba és vitt is ki. A lovára ültetett és ő is felszált mögém. Meg indultunk. Azt vártam hogy kérdezzen valamit de meg se mukkant. Elkezdtem nézelődni. Senki nem volt ott rajtunk kívűl csak pár holttest és óriások.

Mentünk még egy ideig mikor megpillantottam többi felderítőt.
Hanji egyből előre ment. Miközben mentünk mindenki megbámult engem.
Megérkeztünk ahova menni akart drága szemüveges barátunk. Ott volt Erwin, Eren és Levi. Hát majdnem leált a szívem. Ekkor Hanji megszólalt

-Parancsok találtam valakit miközben megöltem egy titan-t.-próbált tisztelegni  de nem nagyon sikerült.
-Értem, amint vissza értünk kihalgatjuk.-mondta semlegess hangon.

Egész úton nem szóltam semmit. Az idő elég lassan telt mivel Levi-t bámultam megállás nélkül.

Mire észbe kaptam már ott voltunk az emberek között akik csak lenézöen bámultak. Voltak olyanok akik örültek mert, látták a fiúkat/lányukat az élők között de, voltak olyanok is akik sírtak mivel nem látták őket. Az egyik asszony oda ment Erwinhez és megkérdezte hol a fia. Erre csak azt mondta "sajnálom" és ott hagyta őt.

Már bent voltunk abban a vár szerűségben. Engem hanji elvitt egy cellába aztán ment a saját dolgára. Hát mondom jól van.
Már fájt a fejem úgy hogy bealudtam.

Hát jaaaaa...
Nem vagyok valami jó író mivel ez az első könyvem.
Tudom elég rövid lett de legább lett.
Úgy hogy folytatni fogom hogy fejlődjek és mert kíváncsi vagyok mi sűl ki belőle.
Nyaaaaa pusza❣❣❣