Parfümöd illata

#1

-Ha most elmész, én azt nem élem túl... - suttogtam, miközben szorosan magához ölelt
-Hogy a viharba tudnálak elhagyni? -szintén suttogva tette fel a kérdést
-Mert erről szól az életed... - majd Matthew lassan, szó nélkül elsétált. Utána csak a parfümének az illatát éreztem...

Könnyes szemmel ébredtem fel a mostohatesóm kopogására.
-Nina! Kellj fel! Húsz perc múlva indulunk suliba!
-Jó, jó mindjárt lent vagyok!
Basszus... Megint elaludtam - mondtam magamba
Kikeltem az ágyból majd valamennyire rendbeszedtem az álmos fejemet. Akkora táskák voltak a szemeim alatt hogy nagybevásárolni lehetne menni velük... Egy kis korrektor és egy kevés szempillaspirál csodákra képes ilyenkor.
Lassan lebattyogtam a lépcsőn egyenesen a konyhába. David már nagyban "ügyeskedett" a konyhában több-kevesebb sikerrel. Az ajtófélfának támaszkodva figyeltem ahogy próbál összedobni pár palacsintát. Annyira béna volt szegény hogy elnevettem magam. Ezzel le is buktam.
-Ninaaa, ne nevess! - mondta szintén nevetve David
-De olyan kis béna vagy. - folytattam
-Hát nem mindenki lehet Jamie Oliver! - mondta csüggedten,
mégis nevetve
-Ezt most úgy mondod mintha én az lennék...
-Hát te előbb lennél az mint én!

Daviddal és az anyukájával élek együtt hárman mióta apa meghalt. David anyukája, Marie nagyon aranyos. Apával már az esküvőt tervezték miután apa szívrohamott kapott...

-Ki tudja. - mondtam, ezzel megmosolyogtatva Davidet
-Nah, induljunk mert elkésünk.
-Jó, jó. Felmegyek átöltözni.

Nem volt nagy cucc az öltözékem. Egy kék szaggatott farmer és egy fekete hátul kivágott body.

-Kész vagyok! Indulhatunk!

Daviddel megvártuk a buszt és 10 perc múlva már ott is voltunk. Itt elváltak útjaink mivel én 17, David pedig 18 éves szóval két külön irányba kelett mennünk az osztálytermekhez. Mikor beértem a terembe mindenki köszönt. Szeretem az osztályom, mindenki nagyon aranyos velem és mindenkivel.

De földbegyökerezett a lábam mikor megláttam őt. Ott állt és engem nézett. Matthew... A pulzusom az egekben a testem pedig még mindig lefagyva állt az ajtóba amikor Mia és Caroline odajöttek és megilyedtek a reakciómon. Amikor viszont ők is meglátták Mattet rögtön megértették mi a bajom.

Mia, Mia Brown annyi idős mint én. Szőke hosszú haj és kék szem. Tipikus gyönyörűség. A szíve is akkora akár a parlament. Caroline Adams pedig egy szintén csodálatra méltó ember. Barna haj, egy pár szőke tinccsel és zöld szem. Szeretem hogy kicsit flegma de óriási szíve van. Ő is 17 éves. Nagyon vadóc tud lenni. Multkor  kedve támadt és eltűnt hetekre úgy, hogy senki se tudta hol van. Utána kiderült, hogy csak ki akarta szellőztetni a fejét.

Caroline és Mia kirángattak a lány mosdóba. Közben végig sokkban voltam. Csak ők ketten tudják. Csak ők ketten tudják azt hogy mi történt aznap este. Hogy mennyire összetörtem hónapokra. Talán egy évre is.

Megmostam az arcom vízzel, ezzel lemosva a smikem. Nem igazán érdekelt akkor.

-Mit keres ez itt? -kérdeztem egyszerre idegesen és rémülten
-Azt mondják hogy visszajött a városba. - ecsetelte Mia
-De mégis miért? Mit akar itt? -folytattam
-Azt szerintem senki sem tudja... - mondta Caroline

Elkezdtem egyre gyorsabban lihegni miközben fel-alá járkáltam.

-Jó, jó nyugodj meg! Nem lesz baj, szépen besétálunk a terembe, odaülsz mellénk, jó messze tőle. - nyugtatgatott Car
-Jó rendben, de nem tudok megnyugodni!! - mondtam már-már majdnem üvöltve amikor bejött egy lány a wc-be.

Kimentünk mindhárman majd nagy levegőt véve be az osztályterembe. Volt melettem egy üres pad és reménykedtem hogy nem oda fog ülni mikor bejött az ajtón. A kicsit kopottas telefirkált fehér ajtón. Meglátta a helyet de mielőtt leülhetett volna más foglalta el a széket. Katherine. Még rosszabb... Miatta van ez az egész. Végig próbált hozzám dumálni a vöröske de nem figyeltem. A tanár hablatyolt mindenfélét de az se nagyon érdekelt. Végig rá gondoltam. Arra, hogy mit akar? Miért jött vissza? Addig gondolkoztam míg ott helyben elnyomott az álom az iskolapadon.

Hali! Remélem tetszett az első rész. Ha igen jelezt komiba vagy vote! Puszi mindenkinek. Lia🧡