Parfümöd illata

#2

Sírok. Már vagy órák óta csak az erdő közepén bőgök azt kérdezve magamtól:
-Miért? Miért csinálta ezt velem?
Pedig tudtam a választ... Gondolatmenetemet egy lágy, kedves, mégis erős hang szakította meg.
- Miért sírsz itt? - meglepődve fordultam meg mire két sötétbarna, már-már majdnem fekete szempárral találkoztam. Meglepődtem. 17 éve lakok ebben a városban, de őt még sosem láttam.
-Ki vagy te? - érdeklődtem
-A fiú aki nem érti, miért sír egy ilyen gyönyörű lány az erő kellős közepén
-É...É...Én csak...

Hirtelen a tanárom Mr. Pods termett előttem. Mintha el se aludtam volna... Mintha újra átéltem volna az első találkozásomat Briannal.
-Jó napot tanárnő! - mondtam álmos fejjel, mintha be lennék rúgva
-Miss Petterson... Maga be van rúgva?
-Mi? Dehogyis! -háborodtam fel
-Aha, értem. Mindenesetre kicsöngettek, szerencséjére most vettem észre. Nem írok be semmit. De többet ne forduljon elő! - szidott le
-Rendben köszönöm! - hálálkodtam majd kitotyogtam a lányokhoz. Eszembejutott a megoldás. Már vagy egy éve nem beszéltem Briannal ugyanis elköltözött, de lehet hogy ő tud segíteni. Úgy mint akkor. Lehet hogy újra lelki támaszként számíthatok rá. Felhívom...

                    Két órával később

Otthon Caroline és Mia izgulva várták hogy felhívjam Briant.
-Na mi lesz már? Hívd fel! - mondták majdnem egyszerre
-Ahj de félek! Mivan ha már nem bír? -idegeskedtem
-Jajj ugyan már! Biztos imád még mindig! -bíztatott Car majd avval a lendülettel kikapta a telefont a kezemből és tárcsázta Briant
-Caroline Adams!!! Mit csináltál??? - csesztem le a barátnőmet
-Cselekedtem helyetted! -mondta büszkén
Majd hirtelen egy ismerős hangot hallottam meg. Ugyan azt amit egy éve. Lágy, kedves de erős. Ez Brian...
-Haló? Lia te vagy az?
-Ö...Öh... Aha... -mondtam mint egy idióta
Mia és Car melettem összenéztek mintha idióta lennék tényleg.
-Jó, lennél egy kicsit bővebb szavú?
-A..Ahaa -újra mint egy fogyatékos
-Liaa!!
-Visszajött! - hadartam le gyorsan az egyszavas választ
-Mi? Ki?
-Hát... Ő.
-Mivan?? De miért? -akadt ki
-Szerinted én tudom?? Nem tudnál eljönni? Hozzánk?
-De! Persze! Ugyanott laksz?
-Igen. Ugyanott 17 éve...
-Jó! Indulok!
-Oké. Várlak.
Miután letettük szó nélkül néztem rá a lányokra.
-Na és most?

Halii! Itt a kövi rész. Bocsi ha rövid lett. Azért remélem tetszik.
Puszi, Lia🧡