Tökéletlen kémia

Kötések

Angéla vagyok, de mindenki csak Angelnek hív. Átlagos 17 éves lány, tini problémákkal. Bulikba járok, sírok a fiúk után meg minden ilyesmi. Egy ilyen buliban kezdődött el minden.

Fények játszottak minden féle színben, emberek vonaglottak a zenére. Ahogyan én is. Jól éreztem magam bár ebbe a jó pár feles is besegített amit a bárpultnál ittunk. Élveztem ahogyan a zene lüktetett a fülemben, ahogy a fények elmosódtak. A semmiből előtűnt egy kéz és megragadott. Mire észbe kaptam Kriszti már a lépcsőn vonszolt felfelé magával.
— Mit csinálsz? — kérdeztem kissé ingerülten.
Megállt az egyik emeleti szoba ajtaja előtt. Az ajtó mögül hangok szűrődtek ki. A kilincsért nyúlt de én elé álltam.
— Nem, nem. Most szépen vissza megyünk táncolni. — mondtam mosolyogva neki és épp amikor elkaptam volna a kezét, hogy levonszoljam, az ajtó kinyílt a hátam mögött. Nagy puffanással értem földet. Homályosan láttam egy arcot ami fölöttem tornyosult. Teljesen átlagos barna szemek, sötét haj, szögletes áll.
Csak állt ott és nevetett. Egyre jobban kezdett idegesíteni.
— Mi olyan vicces? — fújtattam.
— Még soha nem hevert senki ilyen szépen a lábaim előtt. — hajolt közelebb mosolyogva. Alig pár centire volt tőlem. Éreztem a mentolos lehelletét és az erőteljes parfümjét. Egymást néztük. Ő az én zöld szemeimet vizslatta, én meg az ővét.  Furcsa érzés töltött el. De mielőtt rájöhettem volna mi volt az, Kriszti megragadott és felhúzott.
— Túl sokat ittál ma életem. Minden srác előtt hanyatt vágod magad. — nevette el magát a saját viccén.
— Nem vagy vicces. — fintorogtam.
— Szerintem elég humoros megjegyzés volt. — mondta egy érdes hang a hátam mögül. Megfordultam és újból a barna szempárral találtam magam szemben.
— Damon vagyok. — mutatkozott be elbűvölő mosolyával.
— Én Kriszti és ő itt a barátnőm Angel. — válaszolt mosolyogva. Végigmért mint egy ragadozó a zsákmányát. Felfordult tőle a gyomrom. Egy újabb rosszfiú aki azt hiszi minden csajt megfektethet. Krisztihez fordultam:
— Én visszamegyek táncolni. Jössz vagy maradsz? — nyujtottam felé a kezem, de ő ahelyett hogy megfogta volna egy puszit nyomott az arcomra.
— Mindjárt megyek. — súgta, majd Damon felé fordult.
Nagyot sóhajtva indultam le a lépcsőn. A lépcsőfokok kicsit homályosak voltak, de nem annyira, hogy le is essek. Az utolsó lépcsőfokon megálltam és a tömegben keresni kezdtem a többieket. Barbi szőke haját láttam meg először a bárpultnál. Előrefurakodtam a táncolók között. Odaérve leültem mellé.
— Két silver tequila lesz. — intettem a pultosnak.
Barbi a nyakamba ugrott és megpuszilt.
— Mi a helyzet drága? — kiabálta túlharsogva a zenét.
— Kriszti leragadt valami pasival az emeleten én meg unatkoztam szóval.. jöttem, hogy igyunk!
A pultos elénk tolta a két tequilát.
- Egészség!
— Egészség! — egy húzásra megittuk majd a poharat odacsaptuk a pultra.
— Ez jól esett! Gyere táncoljunk! — ragattam meg Barbit. Egészen a táncparkett közepéig mentünk ahol a többiek is voltak. Az alkohol tette a dolgát, egyre jobban éreztem magam és egyre merészebb lettem. Éreztem a zenét minden porcikámban, magával ragadott.
Akkor eszméltem fel amikor Kriszti állt meg mellettem egyedül.
- Damon merre van? — kérdeztem meglepetten.
— Ott, a barátnőjével. — mutatta mosolyogva, tehát nem csalódott. Ennek örültem.
Damon nyakában egy barna hajú lány ült. Forogtak, nevettek. Aranyosak voltak. Talán félreismertem és rendes srác.
Barbi és Kriszti hirtelen megragadtak és behúztak a kör közepére.
Ez volt az utolsó emlékem az estéről. Reggel az ágyamban ébredtem szörnyű fejfájással és persze Krisztivel.