Angéla vagyok, de mindenki csak Angelnek hív. Átlagos 17 éves lány, tini problémákkal. Bulikba járok, sírok a fiúk után meg minden ilyesmi. Egy ilyen buliban kezdődött el minden.
Fények játszottak minden féle színben, emberek vonaglottak a zenére. Ahogyan én is. Jól éreztem magam bár ebbe a jó pár feles is besegített amit a bárpultnál ittunk. Élveztem ahogyan a zene lüktetett a fülemben, ahogy a fények elmosódtak. A semmiből előtűnt egy kéz és megragadott. Mire észbe kaptam Kriszti már a lépcsőn vonszolt felfelé magával.
— Mit csinálsz? — kérdeztem kissé ingerülten.
Megállt az egyik emeleti szoba ajtaja előtt. Az ajtó mögül hangok szűrődtek ki. A kilincsért nyúlt de én elé álltam.
— Nem, nem. Most szépen vissza megyünk táncolni. — mondtam mosolyogva neki és épp amikor elkaptam volna a kezét, hogy levonszoljam, az ajtó kinyílt a hátam mögött. Nagy puffanással értem földet. Homályosan láttam egy arcot ami fölöttem tornyosult. Teljesen átlagos barna szemek, sötét haj, szögletes áll.
Csak állt ott és nevetett. Egyre jobban kezdett idegesíteni.
— Mi olyan vicces? — fújtattam.
— Még soha nem hevert senki ilyen szépen a lábaim előtt. — hajolt közelebb mosolyogva. Alig pár centire volt tőlem. Éreztem a mentolos lehelletét és az erőteljes parfümjét. Egymást néztük. Ő az én zöld szemeimet vizslatta, én meg az ővét. Furcsa érzés töltött el. De mielőtt rájöhettem volna mi volt az, Kriszti megragadott és felhúzott.
— Túl sokat ittál ma életem. Minden srác előtt hanyatt vágod magad. — nevette el magát a saját viccén.
— Nem vagy vicces. — fintorogtam.
— Szerintem elég humoros megjegyzés volt. — mondta egy érdes hang a hátam mögül. Megfordultam és újból a barna szempárral találtam magam szemben.
— Damon vagyok. — mutatkozott be elbűvölő mosolyával.
— Én Kriszti és ő itt a barátnőm Angel. — válaszolt mosolyogva. Végigmért mint egy ragadozó a zsákmányát. Felfordult tőle a gyomrom. Egy újabb rosszfiú aki azt hiszi minden csajt megfektethet. Krisztihez fordultam:
— Én visszamegyek táncolni. Jössz vagy maradsz? — nyujtottam felé a kezem, de ő ahelyett hogy megfogta volna egy puszit nyomott az arcomra.
— Mindjárt megyek. — súgta, majd Damon felé fordult.
Nagyot sóhajtva indultam le a lépcsőn. A lépcsőfokok kicsit homályosak voltak, de nem annyira, hogy le is essek. Az utolsó lépcsőfokon megálltam és a tömegben keresni kezdtem a többieket. Barbi szőke haját láttam meg először a bárpultnál. Előrefurakodtam a táncolók között. Odaérve leültem mellé.
— Két silver tequila lesz. — intettem a pultosnak.
Barbi a nyakamba ugrott és megpuszilt.
— Mi a helyzet drága? — kiabálta túlharsogva a zenét.
— Kriszti leragadt valami pasival az emeleten én meg unatkoztam szóval.. jöttem, hogy igyunk!
A pultos elénk tolta a két tequilát.
- Egészség!
— Egészség! — egy húzásra megittuk majd a poharat odacsaptuk a pultra.
— Ez jól esett! Gyere táncoljunk! — ragattam meg Barbit. Egészen a táncparkett közepéig mentünk ahol a többiek is voltak. Az alkohol tette a dolgát, egyre jobban éreztem magam és egyre merészebb lettem. Éreztem a zenét minden porcikámban, magával ragadott.
Akkor eszméltem fel amikor Kriszti állt meg mellettem egyedül.
- Damon merre van? — kérdeztem meglepetten.
— Ott, a barátnőjével. — mutatta mosolyogva, tehát nem csalódott. Ennek örültem.
Damon nyakában egy barna hajú lány ült. Forogtak, nevettek. Aranyosak voltak. Talán félreismertem és rendes srác.
Barbi és Kriszti hirtelen megragadtak és behúztak a kör közepére.
Ez volt az utolsó emlékem az estéről. Reggel az ágyamban ébredtem szörnyű fejfájással és persze Krisztivel.
DU LIEST GERADE
Tökéletlen kémia
RomantikLopva pillantottam rá, becsukott szemmel mosolygott. Én is elmosolyodtam, a kocsiban ülve a naplementét néztem. Itt ülök vele, a haját simogatom miközben mással kéne lennem. Mással kéne nevetnem. Én mégis itt vagyok. Vele.