A múlt most a jelenem

~4. fejezet~

Most te jössz!- szóltam vágytól elcsuklott hangon. Pajzán vigyorral kíséreltem mutatni neki mennyire vágyom rá. Elharapta a száját nem is sejti, hogy ez a gyengém. Épp kezdenék bele, de váratlanul megállított.
- Várj egy kicsit!
- Miért? -fürkésztem gyönyörű arcát választ kutatva.
- Pihenj elötte - rám kacsintott; nem értettem hisz még is csak most vagyunk izgatottak, vágyteliek.
- Nem vagyok fáradt - mondtam lihegve majd megcsókoltam
- Nem is azért mondtam.
- Akkor miért? -vontam kérdőre kiváncsian, de aggódva is.

Mesélni kezdett sőt sokak azt hinnék, magyarázkodott s ha még is akkor azt nagyon jól csinálta. Elmondta mióta nem csinálta és neki se csinálta senki rég.*ahhoz képest nagyon jó az izmainak memóriája ...* Elmagyaráztam neki mennyire jó volt és én se leszek jobb talán rosszabb sem. Még pár percig győzködtem, elmondtam mit, hogy és miképpen teszek majd vele míg bele egyezett.
Levetkőzése alatt nem hittem a szememnek a gyönyörnek, amit láttam és éreztem, nem mertem engedni a csábításnak. Eltereljem figyelmem felvettem egy pólót. Szép lassan beletúrtam hajába, végigcsókoltam minden porcikáját arcát, ajkait, nyakát végigsimítottam mielőtt a kulcs csontjához értem volna enyhén megkarmoltam, amit élvezett és mondhatni eléggé izgatóan adta tudtomra. Folytattam teste csókolgatását, hogy felkészüljön erre a kalandjára. Kíváncsian figyeltem teste jelzéseit; vajon rossz neki?, esetleg kellemetlen?, vagy talán nagyon élvezné?. E közben visszatértem melléhez s azt kényeztettem, de kéjesen felnyögött. Éreztem valami nagyon jól esett neki s valahogy megjött a bátorságom felfedezni mi is rejtőzhet abban a tesben, mit váltok ki igazán belőle, amit valójában érez. S nekem sikerült hosszabbá tenni azt az élvezetet, amit ő nekem adott szegényt nagyon sajnáltam, hogy sokáig húztam az agyát, de jó volt látni, érezni, tudni nagyon is élvezte. Ezeket honnan tudom hm talan a nyögései, a hangokat, amiket kiadott ezek számítottak. Lent olyan hosszú esetenként lassan vagy épp gyorsan táncoltak benne az ujjaim. Mikor elélvezett nem vártam meg, pihenjen.
- Milyen voltam hm? - kérdeztem, de csak lihegett nem jututt szóhoz, megpusziltam majd pihentünk pár percet. Miután pihent nyelvével benedvesítette ajkait mivel eleggé kiszáradt.
- Túl jó - válasza közben hozzám bújt. Egymásba karolva feküdtünk miközben fejét mellkasomon pihentette el is aludtunk.