Sánta verslábak

Hattyú

Két vénséges tölgyfa mellett,
Valahol a szív sebei felett.
Ott voltunk, ketten veled...
Ahol már csak a hattyú nevet.

Vállamra tetted a kezed,
S a felhők felé fordítottad fejed
Csendesen kémleltük az eget,
Ahol már csak a hattyú nevet.

Két elszáradt tölgyfa mellett,
Valahol a szív hegei felett,
Már egyedül nézem az eget.
S téged látlak a hattyú helyett.