Te mondtad- emlékszem, hogy ne szívd,
Nem segít, cserébe sokkal többet árt.
Most mégis az lettél, aki bort iszik,
De állott, koszos vizről prédikál.
Te akartad, hogy ne érjen el senki,
Tulajdon legyek neked, egy tárgy.
Most mégis akad olyan kit nem hajt
Valami giccses birtoklási vágy.
Te szóltál, hogy hé maradj a földön,
Tudom szeretnél de inkább ne szállj.
Most mégis te nézed lentről, hogy
Nekem nélküled többé nincs határ.
YOU ARE READING
Sánta verslábak
PoetrySzárnybontogatásaim, próbálkozásaim, mint kortárs költőnő. Versek mindenről, bármiről.