Felejthetetlen szerelem

2. - Habfürdő

Vettem egy mély levegőt, majd beleugrottam a vízbe. Mellúszással kezdtem. A tőlem jobbra lévő nézőtéren apukák ültek és nézték, hogyan úsznak a fiúk, hogy majd szorosan magukhoz ölelhessék, kimutatva szeretetüket.

Szeretek ezen a helyen úszni. Itt kezdtem el érezni legelőször, hogy egy kicsit más vagyok mint a többi ember. Még alig kezdtem el a középiskolát, amikor kijöttem ide az uszodába. Akkor ősszel, érdekes dolgot vettem észre magamon. Valahogy nem izgattak fel a lányok. Persze végig néztem, ahogy kimásznak a vízből, de nem váltottak ki belőlem semmilyen érzelmet. Viszont azon a napon felfigyeltem egy fiúra. Egy-két évvel lehetett idősebb nálam. Hófehér bőrű volt ugyan, de amint végig néztem rajta, a testem bizseregni kezdett és csak a szívemet hallottam. Egyre gyakrabban volt ilyen, míg végül elmondtam a szüleimnek. Anya nagyon jól fogadta, már amennyire lehet. Mikor apa a mondat hallatán felállt és kiment a kertbe, maga után csapva az ajtót, amin az üveg megrepedt. Anya fél éven át könyörgött neki, hogy cseréltesse ki, de mindig elintézte egy "Majd a jövő héten"-el. Utána meg... Nem volt már ki mondja neki.

Mikor elindultam otthonról Jimmy-vel beszéltem telefonon és többször is rám szólt hogy vigyek naptejet. Mihez kezdenék nélküle... Elmesélte, hogy mivel játszottak este Oli-val, és hogy mennyire hiányoztam neki. Oli Jimmy-nek a legjobb haverja. Annyi ideje ismerhetik egymást, mint én Laura-t. Akkor tudta meg, hogy a legjobb barátja meleg, amikor meglátta elsőnek velem. Emlékszem, nem bírta ki röhögés nélkül. Persze érződött rajta, hogy nem az az elutasító, bunkó röhögés csak egyszerűen... Mindenkiből más reakciót vált ki. Mégis csak együtt beszélték ki az osztályban nyomokban előforduló seggeket is,  aztán puff. 
Olin keresztül ismertem meg Jimmy-t. Tavaly novemberben rendezett egy osztálybulit, ahová meghívta, és felfigyeltünk egymásra. Annyira zavarban voltam, hogy felkértem Laura-t táncolni, csak hogy felhívjam magamra a figyelmét. Féltem, hogy odajön hozzám, és hogy beszélnem kell arról, ki is vagyok, hogy milyen is vagyok. Akkor még a szüleimen kívül csak Laura tudta... Pár idióta tánc-mozdulat után, amit nem bírtunk ki a legjobb barátnőmmel röhögés nélkül, szem elől tévesztettem. Kényelmetlenül éreztem magam, hogy nem látom. Nem akartam találkozni vele, nem akartam hogy szóba álljon velem, de egy belső hang mégis az ellenkezőjét súgta. Így hát felmentem a fürdőszobába, hogy rendbe szedjem magam.

Miután végeztem elúsztam a létrához és felmásztam, majd a törülközőmért siettem. Mellettem egy tipikus idős pár veszekedett. Az unokájukkal voltak és természetesen a nagymama féltette a mély víztől, ellenben az Öreggel, aki eléggé bátorította a gyerkőcöt.
Nagyjából 15 perc alatt megszárítkoztam és felöltöztem. Az utcán sétáltam már a tornazsákommal a hátamon, amikor felhívtam Jimmy-t. 

-Szia. Most végeztem, megvárjalak valahol? - kérdeztem kissé lihegve

-Csáó, figyelj lehet hülyeséget csináltam, de ne haragudj kérlek. - nevetett bele a mondata végébe

-Na mi az? Kinek szóltál be?

-Jaa senkineeek. Áthívtam a haverokat hozzátok délutánra. Azt mondtam nekik hogy szívesen látod őket. Rég voltunk már úgy együtt.

-MI? Mármint... Örülök neki meg minden, de a szobám még mindig csatatér... Nem lesz időm rendet rakni.

-Akkor siess hazaaa - Elnyújtja az utolsó hangot, majd lerakja a telefont

... 

Egyszer biztos, hogy megverem. Apa biztos fog örülni neki, ha egy tucatnyian odaállítanak... 
Magabiztos léptekkel haladok előre az otthonom felé reménykedve abban, hogy nincs akkora kupleráj, mint amire emlékszem. Tényleg rég buliztunk már együtt egy jót a srácokkal. Az évzáró buli... Ott csókolóztunk először Jimmy-vel. Akkor este sikerült elfelejtenem pár percre anyát, és úgy tenni, mint ha minden rendben lenne. Talán nem is játszottam meg magam...