Jó hogy jöttél!

2.

Gondoltam az egyik lány az, mondjuk Zsófi. De nyilván nincs akkora szerencsém. Az a kapucnis alak állt az ajtónkba aki az igazgatóiban is. A kapucni alól kilátszódott a szőkésbarna haja.
-Tudod hogy a házakban nem kötelező a kapucni.
-Tudom-válaszolta szűkszavuan.
-Oké-megtámasztottam magam az ajtófélfában és onnan néztem ahogy keres valamit.
-Segítsek?-ajánlottam fel de egyből rávágta hogy ne. Egy ideig csendben néztem de már nem bírtam tovább hogy ne kérdezzem meg.
-Amúgy mit keresel?
-Nem tudnád befogni a szádat vagy elmenni innen-vette le a fejéről a kapucnit és tovább kutakodott.
-Bocs de én itt lakom. Ha a lányokat keresed nem tudom hol vannak-bementem a szobámba és folytattam a kipakolást. Nem telt bele egy perc és egy fej jelent meg az ajtóban.
-Najó. Bogit keresem-adta meg magát.
-Már mondtam hogy nem tudom hogy hol vannak. De miért is keresed?
- A testvére vagyok! Nem kereshetem?-förmedt rám.
-Ó bocsi. Várjál! Te vagy Dávid nem?-állt össze a kép.
-De-válaszolta aztán elment. Semmit nem mondtott. Csak ott hagyott. Mindegy. Nem is érdekelt. Egy pár perc múlva valaki dühösen csörtetett a folyosón.
-Én megmondtam neki! Nem ő csak nem hozza! Vagy ha hozza sem akarja hozni! Mindig ez van! Mindig ez van-mérgelődött Bogi.
-Megtalált-érdeklődtem.
-Szerinted-mutatott magára. Erre csak feltettem a kezem hogy oké értem és visszamentem pakolni. Nagyon úgy érzem hogy nem akar vége lenni ennek a napnak.
-De amúgy a tesód minig ilyen bunkó?-kérdeztem.
-Nem. Miért az volt-csodálkozott.
-Ja. Nagyon-válaszoltam de már nem hallottam mert elrohant azzal a valamivel a kezében. A többiek még mindig nem voltak sehol ezért egyedül mentem felfedezni. A földszinten van az ebédlő, a parafatáblák, és egy kis közössegi helység. A parafatáblára egy papír volt felragasztva, és már messzuről letudtam olvasni hogy ezen bizony a szabályok lesznek.
1.szabály: Nincs barátkozás! Elsősorban a tanulásért vagy itt hogy ne a szüleidet büntessék! Ezt tarts észbe!-végülis, igazuk van.
2.szabály:Nincs kilógás! Azért vagy itt hogy ne bukj meg megint. Meg a szüleitek előtt is felelősséget válaltunk!-ez is igaz. Ahogy tovább olvastam kezdtem rájönni hogy ezek nem fognak minket hagyni pihenni. A takarodó 10 órakkor van és reggel 7-kor kellnünk kell. Az udvaron voltak padok, egy kis terasz rész,focipály és kosárpálya. Hátul meg egy medence váz. Valószínüleg ha jó idő van akkor felállítják a medencét vagy nem tudom. Nincs jobb ötletem. Mivel az épület elég nagy így hamar el is lehet benne tévedni. Én így jártam. Egy jó ideje nem tudtam hogy hol vagyok mikor valakibe beleütköztem.
-Már megint te-dúnnyögtem.
-Ja. Megint. Mit keresel a fiú szárnyba? Várjál inkább úgy kérdezem hogy tudod hogy a fiú szárnyba vagy?
-Ha ha ha. Nagyon vicces. Tóth Eszter-nyújtottam a kezem.
-Ezt most miért-állt tétlenül.
-Mert gondol még sokszor összefutunk ha már egy nap ilyen sokszor volt ilyen-gondoltam vissza a mai napra.
-Fehér Dávid-belecsapott a kezembe és ott is hagyott volna ha nem kérdzetem volna tőle még valamit.
-Merre van a lány szárny?-kérdeztem meg legalább az út irányt.
-Folyosó végén balra, le a lépcsőn, egyenesen aztán fel. Eltalálsz odáig?
-Nem hiszem-ráztam a fejem-Segítenél?-néztem rá.
-Istenem...-dölt neki a falnak és rám nézett.
-Rendben. De csak azért mert Bogihoz is be kell mennem-forgatta a szemét és elindult. Nem tudtam mást tenni csak követni. Így visszagondolva nem biztos hogy ,,haza" találtam volna de lett volna rá esély.
-Köszi-mondtam mikor már majdnem odaértünk.
-Mondtam hogy nem miattad hanem Bogi miatt kísértelek el-erősködött
- Persze, persze-hagytam rá. A fekete pulcsiját mostmár széthúzta és a kapucni sem volt már a fején. Jobban megfigyeltem az út alatt és megpillantottam egy kis vágásnyomot az állán.
-Köszi hogy elkísértél- de már nem vártam meg a válaszát, bezárkóztam a szobámba. A ruháim egyrésze már a szekrényben volt, szóval következhetett a fürdőszoba. A legfontosabb dolgokkal végeztem mikor egy valaki kopogott.
-Gyere nyugodtan-mondtam de nem nyitott be senki.
-Ó hogy az a...-mentem oda az ajtóhoz és kinyitottam. Fanni volt az.
-Szóval a lányokkal azt terveztük hogy ma leugrunk a focipályára. Egy buli lesz ott. Majdnem mindenki ott lesz-hadarta el Fanni.
-Majd később lemegyek-mondtam.
-Rendben. Mi lent leszünk-és már el is ment. A magammal hozott laptopomat bekapcsoltam és beinditottam a lejátszási listámat. Kintről jövő zene mindent elnyomott úgyhogy és elindultam lefele. Csak egy szürke pulcsit vettem fel, nem gondoltam hogy meddig leszek lent. A foci pályán disco fények és őrült hangos zene fogadott. Nem öltöztem ki, nem értettem hogy miért kell. Nagyon sokan voltak kisestélyiben, meg öltönyben miközben én egy egyszerű szürke pulcsiban álldogáltam. Nem éreztem azt hogy nekem itt a helyem. Ezért meg is fordultam csak megint nem tudtam elmenni.
-Már megint te?-érdeklődtem.
-Igen már megint én. Kezdem megszokni a találkozásokat-poénkodott.
-Neked nem kéne a fiúkkal lenned?
-Ott vagyok ahol akarok lenni. Szóval most itt vagyok-jelentette ki. Elkezdődött egy népszerű zene(ezt onnan tudom hogy mindenki elkezdett sikítani és táncolni egyszerre), mi egymásra néztünk Dáviddal és egyértelműen a tőlünk legmesszebbi padra ültünk le.
-Figyelj nem akarok zavarni. Ha szeretnéd elmegyek. Van más fontosabb dolgom is-kezdtem egyből.
-Lazíts már egy kicsit-nyugtatott.
-Szóval akkor mit csinálunk?-kérdeztem.
-Semmit-vágta rá egyből.
-Óh szóval semmit nem csinálunk. Végül is. Tényleg ráérünk-csipkelődtem.
-Miért mit szeretnél csinálni?-ironizált.
-Nem tudom. Beszélgethetnénk-ötleteltem folyamatosan de csak elhúzta a száját.
-Jó akkor feladtam-próbálkoztam.
-Jó nekem mindegy. Beszélgethetünk is-adta meg magát-vagy én elhúzok innen mert kezd megcsappani ez a buli.
-Naaa-kaptam fel a vizet. Végül csak elkezdtünk játszani egyfajta játékot.