Felkavart életek

1.

Liza

A nevem Fisher Liza Zoé és 16 éves vagyok. Az életem mások szerint unalmas. Én nem így gondoltam 1 hónappal ezelőttig. Mikor is rájöttem, hogy az élet lehet más is.
Na de kezdjük az elején.

Reggel mikor felébredtem az órámra pillantottam. 8:30-at mutatott. Hírtelen felszöktem mert azt hittem, hogy elkéstem az iskolából. Aztán rájöttem, hogy szombat van.
Megnyugodva feküdtem vissza aludni, de nem tartott sokáig a pihenés mert bejött anyukám és elkezdett pakolni. Nem tudom, hogy mit pakol folyton de minden hétvégén  arra kelek.
Úgy döntöttem, hogy felkelek mert már úgy sem tudnék aludni. A konyhában reggelit készítettem, majd miután jól laktam felöltöztem.

Az iskolánk újságírót keres, mert az eddigi már végzős és neki már nincs ideje. Én jelentkeztem, de ahoz, hogy engem válasszanak egy teljes újságot kell szerkesszek és persze megírjak.
Ezért elmentem a legjobb barátnőmhöz Grétához, hogy interjút készítsek a zenekarukról. Ugyanis ő egy elég menő zenekar énekese és nagy sikerük szokott lenni. Ezért gondoltam, hogy érdekelné az olvasókat az interjú.
Gréta fekete hajú lány, nagyon jó a hangja és ő a legjobb barátnőm.
Kicsi korunk óta nagyon jó barátnők vagyunk. Mindig azt mondtuk, hogy Liza és Gréta jóban, rosszban.
Az interjú szerintem jól sikerült, de több órába telt megírni.
Ezután elmentem a zenekar próbájára, hogy saját szemszögemből is írjak róluk.
Én továbbra is azt mondom, hogy nagyon jók és ez Grétának is köszönhető, mert énekes nélkül nem lenne semmi.
Mire a próba is lejárt már du. 3 volt.
Hazamentem és megebédeltem.
-Na, milyen volt? - kérdezte a tesóm Áron.
-Szuper, mint mindig - mondtam.
-Jól nyomják, igaz? - kérdezte.
-Ja-erősítettem meg. Meglepő módon neki is nagyon tetszik a zenekar, pedig már 21 éves.
Ebéd után bementem a szobámba és olvastam. Közben kint elkezdett esni az eső. Ilyenkor mindig meggyújtom a világító égősoraimat és az megnyugtat.
Kb. 1 óra múlva Gréta hívott telefonon.
-Haló?-vettem fel.
-Szia. Esik az eső, nem megyünk most képeket készíteni?-kérdezte.
-Mehetünk, de hova?
-Én a parkra gondoltam.
-Oké, akkor 20 perc múlva a padunknál? -kérdeztem.
-Oké. Szia.

Gréta már régóta szeretett volna képet készíteni esőben, mert vett egy sárga esőkabátot és sárga gumicsizmát. Én pedig kaptam karácsonyra egy jó fényképezőt és nagyon szeretek fényképezni, ezért elvállaltam, hogy elkészítem neki a képeket. Így hát vettem az esőkabátom és a gumicsizmám.
A megbeszélt időben megérkeztünk a padhoz.
-Te hallottad a nagy őrületet?-kérdezte.
-Milyen őrületről beszélsz?
-Állítólag egy nagy csapat pesti jön ide 1 hónapra. Alexa (az iskola népszerű lánya) már 1 hete csak erről beszél.  Lehet, hogy mi is kéne fogadjunk-mondta lelkesen, miközben én kerestem a megfelelő hejet a képhez.
-Mi? Dehogy fogadok. Esetleg te ha akarsz, de én biztos, hogy nem. A teljes újság kész kell legyen 3 hét  múlva és jelentkeztem kémia és matek versenyre is és még nem készültem.
-Ó, az simán belefér, úgy is tudsz te mindent, nincs mit készülj.
-Semmi kedvem hozzá, hogy 1 hónapig egy hisztis csajt hallgassak.
-Ne mondj már ilyeneket. Gondold még át.
-Jó, átgondolom de mostmár ne beszélj mert nem lesznek jók a képek-mondtam. Gréta mindig is szerette a kalandokat és az élete is sokkal érdekesebb volt mint az enyém. Neki szüksége volt új dolgokra, nem szerette az unalmas dogokat. Volt, hogy fufrut vágatott magának de volt amikor hátul vágatta rövidre a haját. Míg engem nem zavartak sem a régi ruháim sem az ha a hétvégéket otthon egyedül töltöttem.
Ennek ellenére a legjobb barátnőm.

A képek szerintem nagyon jók lettek.Gréta ki is tette őket Instára.

Este még megnéztünk egy filmet Áronnal aztán lefeküdtem.

Köszi, hogy elolvastad. :)